Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
Második fejezet Nemsokára a nagyszombati katasztrófa után, 1541-ben, a mohácsi gyásznap évfordulóján Szulejmán szultán csellel elfoglalta Budát. A legelső hely, melyet kézre kerített, a Szombati kapu volt a zsidó-utca zsinagógája mellett. Ha hinni lehet a budai Jakabnak, aki 1686-ban mint fogoly Bambergbe vitetvén igazságokat valótlanságokkal vegyest beszélt el, úgy állítólag egyik őse szintén rábeszélte az özvegy Izabella királynét, hogy a várost adja át a töröknek. Szolgálatát a szultán azzal hálálta meg, hogy felmentette az adózás alól. Buda elfoglalásával kezdődött a török világ Magyarországon, mely a zsidók sorsát nem igen módosította. Első sorban az adózásnál vették észre a zsidók, hogy a félhold uralma nem hozott számukra könnyebbülést. A tények homlokegyenest ellenkeznek egy budai zsidó azon állításával, hogy a török egy arany védelmi díjon kívül egyéb adót nem követelt a zsidóktól. A kincstári hivatalnokok, vagy a fejadóbérlők — a ráják fejadója Budán és környékén, Esztergomban, a fehérvári és mohácsi szandzsákban bérbe adatott — évenkint két részletben, tavaszkor és ősz idején szedték be a zsidóktól és kérésztényéktől a fejadót, mely 50-215 akcse közt váltakozott. A szegények ez adó alól teljesen fel voltak mentve, az özvegyek és új telepesek csak részben. Érdemek következtében kiváltságosok vagy az országnagyoknál bejáratos udvari zsidók nem fizettek adót. A török-magyar defterek közlik, hogy Saul budai zsidó kiája, mivel érdemeket szerzett a kincstár körül, fölmentetett a harács alól. A kiája ügyvivő volt, ki a zsidók közbenjárójaként szerepelt, mint ahogy a praefectus Mátyás óta Ferdinánd koráig.56 Az előbbi és az új viszonyok összehasonlításánál előnyös változást abban tapasztáitak a zsidók, hogy letelepedésüket nem nézték többé rossz szemmel; foglalkozásukat nem akadályozták, hitükért nem üldözték őket. A zsidók pedig egyébre nem áhítoztak. Boldogságuk nem kívánt mást, mint kenyérkeresetük és vallásgyakorlátúk szabadságát. Ami e kettő körén kívül esett, még nem érdekelte őket akkor. A török magatartását a más hitűekkel szemben Borsos Sebestyén krónikája a valót megközelítően jellemzi; midőn azt állítja, hogy ,,a török senkit sem hitében, sem pedig templomában nem háborít, hanem ki-ki lássa mit vall, tartsa azt, de másnak békét hagyjon, senkit ne csúfoljon, ne disputáljon, mert ha körmön érik, meghal 96 96 A kiája-hivatal működéséről, Rosanes, i. m., 82. 37
