Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
kezdetben a ghettó-intézmény nem megbecstelenítésre és kirekesztésre alakult, ha* nem hogy valamely zsidó gyülekezet élet- és vagyonbiztonsága célszerűen megóvassék, úgyszintén a kamarai jobbágyság abban gyökeredzett, hogy a zsidóságnak hatalmas pártfogásban legyen része, az uralkodóéban, aki azért az adóért, melyet a zsidók a királyi kamarának fizettek, jobbágyai, javai közé sorozta őket és mint jövedelmi forrást, habár nem tiszta emberséges érzésből megoltalmazta, természetesen addig, míg hasznosnak és szükségesnek látta ezt. Az amúgy is szükséggel küzdő kincstár haszna miatt, midőn Szapolyai versenygésétől többé tartani nem kellett, Ferdinánd már nem adta egykönnyen beleegyezését a zsidók kiűzésére: addig semmi esetre se adott túl rajtuk, míg kárpótlást, vagy viszontszolgálatot nem kapott értük. Pénzkérdés volt oka Ferdinánd magatartásának, amiért évekig húzódott, míg védelme alól kibocsájtotta a nagyszombati zsidókat. Hogy pedig a király levegye róluk óvó kezét, a polgárok ismét a vérvádat zúdították ellenük. 1536-ban az a rágalom terjedt el a városban, hogy a zsidók vénei közül néhányan egy körülbelül három éves keresztény gyermeket meggyilkoltak.81 82 83 A babona nem hozott azonnal veszedelmet a zsidókra, csak néhány év múlva, midőn a polgárok önző célokra használták föl azt. A Morvába kivándorolt Jakab ugyanis haza készült 1538-ban, előreküldte feleségét és gyermekeit, akik egy darabig Galgócon maradtak, ahol I. Ferdinánd protekciójával a Nagyszombattól lefoglalt javaik visszaaddsát várták. 2 A város azonban a vérvád segítségével gondoskodott, hogy a már birtokába került tulajdonukat ne kapják vissza. Ahogy a férj Galgócra érkezett, bebörtönözték és kínzásokkal kicsikarták belőle azt a hamis állítást, hogy Mózes nagyszombati zsidó értelmi szerzője a gyermek halálának. Noha a meggyötört embér halála előtt visszavonta vallomását8’ a polgárok nem hagyták abba igyekezetűket, hogy a zsidókat megkárosítsák. A Galgócon bebörtönzött morva zsidó vallomása oly ingerültséget teremtett Nagyszombaton,׳ hogy a zsidók előtt elzárták a város kapuit. A kamara segítségükre sietett ugyan 1539 január 19-én, megparancsolta, hogy a kapukat nyissák meg a kamarai vagyont képező zsidóknak, ha a városon kívül van dolguk, a zsidók kezessége mellett bocsássák szabadon a börtönbe került Mózest, mert ígéri, hogy igazolni fogja magát, adják át őt Francisci Tamás zsidó-bíró kezébe. A város terjessze a zsidók ellen való panaszait a király elé Pozsonyban.84 81 A nagyszombati vérvád keletkezésének megállapítására az adatok a nagyszombati levéltárban. 82 Nagyszombati levéltár, M. Zs. Oklevéltár, 432. 83 Nagyszombati levéltár, quam tamen fassionem iám moriturus postea revocasse dicitur. 32
