Horváth Rita: A magyarországi zsidók Deportáltakat Gondozó Országos Bizottsága (DEGOB) története - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 1. (1997)
III. fejezet A DEGOB szociális és információs tevékenysége
meg szeretteiket és otthonaikat, s ezért elképzelhetetlennek tartották életük ottani újrakezdését. Kivándorolni szándékoztak, és eközben kerültek Budapestre. A magyarországiak csak egy része tartozott a kivándorolni szándékozók közé, másik részük eredeti lakóhelyét elhagyva Pesten akart letelepedni.94 Ezeknek az átvonulóknak egy részét a DEGOB Erzsébet otthonában helyezték el, számukat a 4. táblázat mutatja: 4. táblázat — Az Erzsébet otthonban elhelyezett átvonulok létszáma 1946-ban havi bontásban95 Időszakok Az átvonulok létszáma január 9056 február 6977 március 10976 április 20444 május 15352 június 16451 július 14520 augusztus 11115 szeptember 5600 Összesen 110491 Maga a ״népvándorlás” azonban még ennél a 100000 főnél is jóval jelentősebb méretű volt, hiszen szintén csak az Erzsébet otthonban az élelemhez juttatott átvonulók összlétszáma 270196 fő volt ugyanezekben a hónapokban. Ez napi átlagban kb. 950-980 élelmezett személyt jelentett, szemben az elhelyezettek napi kb. 400 fős átlagával.96 94 Az 1946-ban felvett, a későbbiek során részletes elemzésre kerülő DEGOB jegyzőkönyvekben is találhatók utalások erre az erősödő belső vándormozgalomra. A jegyzőkönyv-szolgáltatók egy része már korábbi lakhelyét megjárva másodszor tartózkodott 1946-ban a fővárosban, s ekkor mondta jegyzőkönyvbe a deportálással kapcsolatos tapasztalatait. A korábbi lakhelyen való újrakezdés lehetetlenségének egyik a fent felsoroltakon kívüli előidézője az volt, hogy a lakosság ellenséges érzelmekkel viseltetett a visszatérő, javaikat visszaszerezni kívánó deportáltakkal szemben. A helyi lakosság és a visszatérő zsidók közti tragikus feszültség néhány vidéki településen pl. Kunmadarason pogromba torkollott (1946. május). (Pelle 151-168.) 95 MZsL L.4./6. Pásztor József hagyatéka / P. J. iratai: Pásztor-Jelentés p. 17. 39
