Horváth Rita: A magyarországi zsidók Deportáltakat Gondozó Országos Bizottsága (DEGOB) története - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 1. (1997)

III. fejezet A DEGOB szociális és információs tevékenysége

Az egyik leggyakoribb súlyos fertőző betegség, amely ezek között a végletesen legyengült emberek között pusztított, a tuberkolózis volt. E betegség felderítése azért volt különösen fontos, mert a zsúfoltság miatt a beteg környezetében élőket is veszélyeztette. 1946-ban augusztusig 508 tüdőbeteg beutalására volt lehetőség, a Pásztor-féle jelentésből azonban egyértelműen kiderül, hogy az igény ennél sokkai nagyobb lett volna. így volt ez annak ellenére is, hogy az 1945-ben Budakeszin működő két szanatóriummal szemben 1946 késő őszén már összesen 8 szanatórium állt a zsidó tüdőbetegek részére.88 Ami talán még ennél is nagyobb eredmény, hogy a Pásztor-féle jelentés keletkezésével nagyjából egyidőben vezették be a minden segélyezett számára kötelező, elsősorban a tüdőre kiterjedő szűrővizsgálatot.89

88 A 8 szanatórium a következő volt: az Erzsébet (188 ágy) és a Tábor (45 ágy) szanatórium Budakeszin, a budapesti Új Szent János kórház (41 ágy), a gyulai tüdőbeteg szanatórium (8 ágy), a debreceni Auguszta szanatórium (5 ágy), a mátraházai TBC szanatórium (4 ágy), a budapesti zsidó Szeretetkórház (49 ágy), valamint a sashalmi kórház (70 ágy).

89 MZsL L.4./6. Pásztor József hagyatéka / P. J. iratai: Pásztor-Jelentés p. 12.

35