Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)
Vajda Tamás: Felvételi rendszer a szegedi egyetemeken az ’50-es években
teli vizsgáztatás rendjéről. Kiemelte, hogy „Miniszteri utasítás szerint felvételi vizsgákat tűztek ki, ... Öt általános természettudományi, részben orvosi, valamint öt ideológiai kérdést kaptak. ... A feleletek elbírálására fenti bizottság mellé tansegédszemélyzet, MEFESZ bevonásával albizottságokat alakítottak, akiknek a munkáját a bizottság felülvizsgálta, állandóan ellenőrizte. ... Az összes kérdésre való felelet 10 pontot, kitűnő érettségi 5 pontot jelentett. Szülők foglalkozása alapján jelöltek A, B, C. D, E, F kategóriákba soroltattak.351 A kategorizálás és a vizsgapontok alapján a VKM 109 hallgató felvétele mellett döntött... A miniszteri biztos közlése alapján még kb. 8-10 Révai-iskolás felvétele várható Budapestről.”352 A fenti forrásrészlet több lényeges változásra is rámutat az egyetemi felvételi gyakorlat megváltozásával kapcsolatban. Először a felvételi vizsga kérdéseinek megoszlása érdemel szót. A szükebb szakmai irányt képviselő öt kérdés „általános természettudományi, részben orvosi” meghatározása, s emellett vele azonos számú ideológiai kérdés feltevése túlságosan is nagy teret engedett a felvételiztetést végzők szubjektív ítéletalkotásának. Ladányi Andor találóan meg is jegyezte: „a felvételi bizottságok elsődlegesen »káderezést« végeztek, szakmai jellegű felvételi vizsga nem volt”35'. Másrészt feltűnhet az elnyerhető pontok megoszlása is. A szubjektív felvételi vizsga dupla annyi pontot ér, mint a kitűnő érettségi, így a felvételi vizsga bőven ellensúlyozhatta a jelölt gyenge tanulmányi eredményét. Ez a magyarázata annak a jelenségnek, hogy országos szinten az ötvenes évek során végig magas volt azok aránya, akik kitűnő, jeles, illetve jó érettségi eredményük ellenére sem vettek fel „helyhiány” miatt az egyetemekre,354 még abban az esetben sem, ha a középiskolai tantestület kifejezetten ajánlotta a diákot.355 Harmadrészt pedig feltűnhet, 351 A származási kategóriák meghatározása és alkalmazása - különösen egyes kategóriák folyamatos átcsoportosítása következtében - nehezen nyomon követhető volt, már a kor- társak számára is. A Szegedi Orvostudományi Egyetem 1953. szeptember 29-i I. rendes tanácsülésén Törköly Péter a Tanulmányi Osztály vezetője - a felvételekről beszámolva - hívta fel a figyelmet arra, hogy „az iskolabizottságok, köztük az iskolák igazgatóival, nincsenek tisztában azzal, hogy egy-egy származási kategóriába kiket lehet besorolni. Ebből következhetett az, hogy a hozzánk irányított munkás kategóriába sorolt hallgatóknak mintegy 25%-a nem munkás, hanem más származású volt. de így összekeverték a többi kategóriákat is.” 840-75/1953. (ÁOK Dékáni Hivatala kari ülések jegyzőkönyve) 352 40/1949-50. (ÁOK Dékáni Hivatala kari ülések jegyzőkönyve) 353 Ladányi 1995. 489.p. 354 Takács 2008. 37. p. 355 A statisztikai tájékoztatók szerint az 1955/56-os és az 1956/57-es tanévben a kitünően és jelesen érettségizett munkások 88,4-74,4, a dolgozó parasztok 80,0-79,8 %-át vették 186
