Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)
Vajda Tamás: Felvételi rendszer a szegedi egyetemeken az ’50-es években
és -politikával kapcsolatos munkákban is - kevés szó esik konkrét példákról és a felvételi eljárás szempontjairól, lépéseiről. A Szegedi Tudományegyetem 1945 utáni történetének számos részlete ma még nehezen rekonstruálható. Ennek is köszönhető, hogy a különböző összefoglaló írások lakonikus tömörséggel és némi eufémizmussal tárgyalják az ’50-es éveket. Az időszak felvételi gyakorlatáról általában említést sem tesznek.311 312 Vagy megelégednek néhány, a zord és kegyetlen valóságot lényegesen megszépíteni szándékolt mondattal.313 E megállapítá311 311 Huszár Tibor: Az elittől a nómenklatúráig. Az intézményesített káderpolitika kialakulása Magyarországon (1945-1949). Budapest, 2009. 312 Novák István (szerk.): A szegedi gyógyszerészképzés és a Gyógyszerésztudományi Kar. Szeged, 1976.; Bereczki Sándor: A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola története. In: Apróné Laczó Katalin - Pitrik József (szerk.): Szegedi tanárképző főiskola 1873-1998. Történet - almanach. Szeged, 1998. 11 -339.p., Ruszoly József: A szegedi tudomány- egyetem rövid története. In: Szentirmai László - Ráczné Mojzes Katalin (szerk.): A szegedi tudományegyetem múltja és jelene 1921-1998. Szeged, 1999. 11-25.; Erős István: A szegedi gyógyszerészképzés és a szegedi Gyógyszerésztudományi Kar története. Szeged, 2007.; Újszászi Ilona: A szegedi felsőoktatás integrációjának története (1581-2010). Ahogy a rektorok, főigazgatók látják. Szeged, 2010. 3,3 Szabó Tibornak az 1980-as években összeállított, de csak 1999-ben megjelentetett munkája: „Az 1945 és 1951 közötti időszakban a nagy szakemberhiány pótlásának szükségessége miatt nem vették annyira figyelembe a jelentkezők képzettségét de az 1952/53. tanévtől kezdve már felvételi vizsgát kellett tenniük a jelentkezőknek. Erre azért volt szükség, mert a középiskolák gyors számszerű növekedése mögött igen nagy minőségi különbségek húzódtak meg. A szakérettségis tanfolyamok tanulói nem tettek felvételi vizsgát, de a szakérettségis vizsgabizottságokban az egyetem képviselője is jelen volt, aki eldöntötte, hogy a vizsgázó felvehető-e az egyetemre.” Szabó Tibor: A Szegedi Orvostudományi Egyetem története. Szeged, 1999. 98. p. Az egyetem 1945 és 1990 közötti történetét a közelmúltban röviden összefoglaló Csákány Béla is kitért a korszak felvételi gyakorlatára: „Az ötvenes évek elején különleges (akkori szóhasználattal: kiemelt) kormányzati cél volt a kétkezi dolgozók gyermekei (másképpen: munkás- és parasztszármazású fiatalok) számarányának növelése az egyetemi hallgatók között. Ezt is szolgálták az 1952-ben bevezetett felvételi vizsgák, amelyeken a szakmai felkészültség mellett, esetenként meghatározó mértékben, figyelembe vették a származást. ... 1955-ig több városban, így Szegeden is szakérettségi tanfolyamok működtek, amelyek középiskolát nem végzett munkás- és parasztfiatalokat készítettek fel egyetemi tanulmányokra eleinte egy, később két év alatt. Mindezek hatására a munkás- és parasztszármazású hallgatók aránya a két egyetemen gyorsan emelkedett, és az ötvenes években megközelítette az 50 százalékot. A hallgatói létszám növekedése folytán az értelmiségi származású hallgatók (abszolút) száma is nagyobb volt az ötvenes, mint a harmincas években. A felvételre jelentkezők származási kategorizálását 1963-ban törölték el, s jóllehet a kétkezi dolgozók gyermekeit továbbra is nyilvántartották - számarányuk a szegedi tudomány- egyetemen abban az évben kerek 40 százalék volt a továbbiakban az egyetemi és főiskolai tanulmányokra jelentkezőket az illetékes minisztérium által előre megszabott létszámban a felvételi vizsgán megállapított pontszámok sorrendjében kellett felvenni.” 174
