Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)

Zsidi Vilmos: Felvételi követelmények a közgazdasági felsőoktatásban 1920-1957

Megszűnt az egyetemi autonómia, az intézmények irányítását az ágazati minisztériumok vették át.

A közgazdasági egyetem átalakításának koncepcióját a „A Kommunista Párt felsőoktatási reformbizottságának javaslatai a Központi Vezetőség számára” című 1947-es dokumentum tartalmazza. Ez egyebek mellett, az alábbi indokokat tartalmazza a változtatásról:

1. Az ellenforradalom győzelme után létesítették, 2. A keresztény középosztályt szolgálta, 3. Színvonaltalan a tanári kar, 4. A hallgatók a számára könnyű elvégezni, 5. „Eklekticizmus” a világnézeti jelleg miatt nem megengedett, 6. „Tervgazdasági kiképzést” kapó „káderekre” van szükség. III. A reform különleges jellege „Új marxista közgazdasági egyetemet kell létesíteni. Az új egyetemen 3 évfolyam indul.

A tanárokkal a kapcsolatban a következő intézkedéseket tervezték: A régiek rendelkezési állományba kerülnek, az újakat a curatorral együtt a kultuszminiszter nevezi ki (ahogy Kolozsvár esetében). Akinek nincs „minimális tudományos munkássága” előadónak nevezik ki. Egyes tanszékek (iparpolitika) „kerettanszékként” működnek (kb. magántanári rendszer). A tanárok pár hónapos pótszabadságon készülhetnek fel. A később kialakítandó Közgazdaságtudományi Intézet magva a tanársegédi rendszer.

A hallgatókról azt határozták, hogy újak csak felvételi vizsga alapján kerülhetnek be, a régiek pedig szigorú felvételi vizsgával léphetnek át. Cél volt, hogy a „politikai, valamint tanulmányi szempontból használhatatlan régi hallgatóság túlnyomó része kiszelektáltassék.”200 A Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem felállítása szinte szó szerint az előzetes forgatókönyv alapján ment végbe.

A származás, a szociális összetétel szerinti változtatásokat 1947/48-tól statisztikák készítésével befolyásolták. 1937/38-ig visszamenőleg, változó kategóriákkal próbálták kiszűrni a nem kívánatos elemeket. 1952/53-tól aztán hosszabb időre stabilizálódtak a kategóriák: munkás-paraszt- értelmiségi-X. Sajátos vonás volt az újbóli felvételi vizsga, a már felvett hallgatók számára is. Ezek időtartama másfél nap volt. Az írásbelin 1 szak- és 2 ideológiai kérdésre kellett válaszolni. A szóbeli 2-2,5 órán át tartott, melynek során politikai kérdésekről zajlott vita, majd egyénileg konzultáltak a politikai vitákról. A felvételin maximum 25 pontot lehetett elérni, de a bejutási pontszám, származás szerint eltért: „munkásoknak 12, parasztoknak 13-17, köztisztviselőknek 24, burzsoáknak 25.” A felvettek aránya: munkás 43%, paraszt 30%, míg a bejutott „ellenség” aránya: 5200 Vö. Dokumentumok a magyar oktatáspolitika történetéből I-II. (1945 - 1972). Összeáll., bev.: Kardos J. - Komidesz M. Bp., 1990.

102