Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)
Körösi Zsuzsanna: Az „ellenforradalmárok” gyermekeinek felvételi tapasztalatai a Kádár-korszak első felében - visszaemlékezések tükrében
tó esetet elemzek. Több évtized távlatából középkorú felnőttek mesélték el gyerekkoruk egy fontos eseményét, életük egyik sorsfordulóját. Ezekből a történetekből megtudhatjuk, hogy az „ötvenhatos gyerekek” hogyan magyarázzák életük ezen fordulópontját, mit gondolnak utólag annak bekövetkeztéről. Az ötvenhatos elítéltek gyermekei számára - különösen a Kádár-korszak első éveiben - a hatalom csak igen szűk mozgásteret engedélyezett, szinte minden formális intézmény tiltott volt számukra. Ezeken a helyeken olyan szigorú volt az ellenőrzés, hogy nem tudták eltitkolni a múltjukkal kapcsolatos tényeket, a stigmájukat. 1963-ig, a nagy amnesztiáig a legtöbbjük számára elérhetetlen volt a továbbtanulás. Függetlenül a tanulmányi eredményüktől kizárták őket a továbbtanulás minden formájából. A mindenki számára kötelező nyolc osztály elvégzése után nem mehettek középiskolába,390 többek jelentkezését még a szakmunkásképző intézetekben is visszautasították. A rendszer konszolidálódásával, a diktatúra puhulásával párhuzamosan ezen a területen is enyhült a szigor, először a szakmunkásképző intézetek, majd a középiskolák is befogadták őket. Leghosszabb ideig a felsőfokú intézményekből zárták ki őket. 1957-től egy párthatározatnak391 megfelelően az „ellenforradalmárok” gyermekeit is az osztályidegen származásúak, az úgynevezett X-esek kategóriájába sorolták. Ez a megkülönböztetés 1952-től volt érvényben a rendszer számára nemkívánatos elemek diszkriminálására. A határozat értelmében ők csak külön minisztériumi engedéllyel folytathattak egyetemi és főiskolai tanulmányokat. A művelődésügyi miniszter 25/1957. MM számú utasítása szerint: „a továbbtanulási kérelmeket az osztályfőnök és az igazgató vizsgálja meg, és a jelentkezési lapon bejegyzett adatok helyességéről győződjék meg. [...] Azok kérelmét, akik az ellenforradalmi eseményekben vagy azóta politikailag komolyan kifogásolandó magatartást tanúsítottak, az igazgató utasítsa el. [...] Fentiek megállapításához az igazgató kérje az illetékes MSZMP és tanácsszervek véleményét.” A 134/1958. MM számú utasítás olyan iskoláztatási bizottságok létrehozására kötelezte az intézményeket, amelyek tagjai között a helyi politikai és társadalmi szervezetek képviselőinek is jelen kellett lenniük. Bár nem mondták ki nyíltan, hogy meg kell akadályozni az ellenforradalmárok gyermekeinek továbbtanulását, de a politikai szervezetek jelenléte és 310 Ld. az MM 853-15/1957. számú utasítást. Hivatkozik rá az MM Beiskolázási Osztályának 84169. számú irata, MÓL XIX-I-4-f. 391 Lásd A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentum ail956-1962. Sajtó alá rendezte Vass Henrik, Ságvári Ágnes. Budapest, 1964, Kossuth, 66-67. 200
