Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)
Kissné Bognár Krisztina: A felvételi eljárás változásai a Színművészeti és a Zeneakadémián (1865, 1875-1952)
telte a jelentkezőktől az előkészítő-tanfolyam tananyagának megfelelő készültséget.261 A 20. század első évtizedeiben újabb felvételi szabályozások megalkotására csak az akadémia tanulmányi rendszerét bővítő tanfolyamok, tanszakok alapításakor került sor. 1912-ben művészképző tanfolyam kezdte meg működését az intézményben. A kimagasló technikai és zenei képességgel rendelkező zongoristák, hegedűsök és gordonkások legmagasabb szintű művészi kiképzésére szolgáló szakra azok jelentkezhettek, akik az akadémia adott tanszakát elvégezték, illetve megfelelő szintű képességekkel az intézmény falain kívülről érkezők is pályázhattak. A felvételi vizsga ebben az esetben is bizottság előtt zajlott, a művészképző tanfolyam vezető tanárainak szavazata döntő volt az eljárás során. A vizsga a technikai képességek vizsgálata mellett a zenei műveltség, hajlam, érzékenység felmérésére összpontosított. Az oktatás időtartama nem volt határozott időre korlátozva, de a növendék legalább egy teljes évet köteles volt a tanfolyamon eltölteni, további tanulmányairól vezető tanára döntött.262 A zenei élet speciális területére, egyházzenei vezető állások betöltésére képesített az 1926-tól működő egyházzenei tanszak, valamint egyházi kamagyképző tanfolyam. A tanárképző tanfolyammal egyenrangúsított oktatásra szigorú előírások teljesítésével lehetett felvételt nyerni: betöltött 18 év, általános műveltség igazolása érettségi bizonyítvánnyal, tanítói oklevéllel, vagy ezekkel egyenértékű képesítéssel. Papok és szerzetesek esetében felettes egyházi hatóságuk engedélyére is szükség volt. Az egyházzenei pályán már működő, vagy orgonából, zeneszerzésből korábban tanulmányokat folytató jelöltek előnyben részesültek. Természetesen ebben az esetben is bizottság előtt kellett pontosan előírt zenei anyagból vizsgát tenni. Az egyházzenei tanszakon 12 hallgatónál több nem tanulhatott egy évfolyamon.263 Az 1929-ben kiadott rendelettel a zenetanár képzés fejlesztését szolgáló szervezeti változás bővítette a Zeneakadémia felvételi rendszerét. Az országos énekszaktanító és iskolai ének- és zenetanárképző tanfolyam célja a különböző közoktatási intézményekben alkalmazandó ének- és zenetanárok felkészítése volt. Eltérő számú félév elvégzése, majd a képesítő vizsga letétele után szerezhetett a növendék oklevelet, aki a teljesített tanulmányok idejétől függően az oktatási rendszer más-más szintjén (az 261 Szabályzat 1922. 12. p. 262 Az Orsz. M. Kir. Zeneakadémia művészképző tanfolyamának szervezeti szabályai. In.: Az Orsz. M. Kir. Zeneakadémia évkönyve az 1912/13. tanévről. Bp., 1913. 200-201. p. 263 Az egyházzenei tanszak szabályzata. In.: Az Orsz. M. Kir. Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola évkönyve az 1927/28. tanévről. Bp., 1928. 65-66. p. 152
