Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)

Kissné Bognár Krisztina: A felvételi eljárás változásai a Színművészeti és a Zeneakadémián (1865, 1875-1952)

Az 1918/19-es tanév a Zeneakadémia történetének igen viharos időszaka volt. Változott az intézmény jogi státusza és igazgatója is. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium az iskola felsőfokú jellegét hivatalosan is elismerte, amikor 1919. január 1-i hatállyal feljogosította az akadémiát az Országos Magyar Zeneművészeti Főiskola cím használatára. A politikai változások hatására Mihalovich Ödön 1919. február 16-án lemondott igazgatói állásáról, az új igazgató Dohnányi Ernő, az aligazgató pedig Kodály Zoltán lett.254 A Tanácsköztársaság bukása után megindult fegyelmi vizsgálatok eredményeként a minisztérium - más oktatókkal együtt - egy évre szabadságolta őket és 1919. november 21-én Hubay Jenőt ünnepélyes keretek között vette át a főiskola vezetését.

A világhírű hegedűművész 14 éven keresztül állt az akadémia élén. Az irányításával kidolgozott és 1922-ben kiadott új szervezeti szabályzatban a tanfolyamok sora a művészképzővel bővült, amelynek feladata a zeneszerző és az instrumentális tanszakok kiváló tehetségű növendékeinek legfelső szintű képzése lett. A húszas években a tanszakok száma tovább növekedett. 1922/23-tól az ütőhangszerek, 1926/27-től az egyházzene oktatására alakultak új oktatási egységek. Az időszak kiemelkedő esemény- sorozata volt az intézmény alapítás fél évszázados évfordulójának megünneplése. Az 1925 májusában tartott ünnepségek keretében Liszt emlékszobát rendeztek be az épület 1. emeletén, és az igazgató javaslatára az intézmény felvette alapító-elnökének nevét.

1934-ben Hubay nyugdíjba vonult és Hóman Bálint miniszter az igazgatói tisztséget már korábban is betöltő Dohnányi Ernőt nevezte ki főigazgatónak. A magyar zenei élet megélénkítésében az intézmény ezekben az években igen fontos szerepet vállalt. A különböző évfordulók, emlékévek méltó megünneplésével, újdonságszámba menő előadások, magas művészi színvonalú hangversenyek szervezésével az iskola az ország kulturális életének egyik központjává vált. Az 1940-es évektől az egyre növekvő gazdasági nehézségek, az anyagi, tárgyi körülmények romlása, valamint az alkalmazottakat származásuk szerint minősítő törvények bevezetése is rontotta az oktatás feltételeit. Dohnányi igyekezett tanártársait ezeknek a rendelkezéseknek hatásaitól megóvni és inkább lemondott főigazgatói tisztségéről, minthogy kollégái elbocsátásához hozzájáruljon.

Az 1943/44-es tanév már az új főigazgató, Zathureczky Ede irányításával kezdődött meg. Az ő feladat volt a második világháború lezárása után a háború okozta károk felszámolás is. Az oktatás 1949-ig a régi keretek között folytatódott, ekkor azonban jelentős átalakításra került sor. A minisztertanácsi rendeletben foglalt új szervezeti szabályzat kimondta,

254 Gádor-Szirányi 26. p.

148