Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)

Kiss József Mihály: Felvételi ügyek a képzőművészeti felsőoktatás rendszerének példái alapján

valamikor a 19. század utolsó harmadában, valahová, talán Temes vármegyébe. Az értesítés az ifjú tanulmányokhoz való viszonyáról festett nem túl szívderítő képet valahogyan így: ... értesítem, hogy fia az órákat állhatatos szorgalmatlansággal látogatja.

Nos, ugye a felvételi rendszer értelmének éppen abban kellene állnia, hogy az ilyen megátalkodottan szorgalmatlan ifjak és leányok ne vehessék el a helyet a szorgalmasok, urambocsá' a tehetségesek elől.

Tehetségtelen, lusta alakok persze nem csak a felvételi rendszer hiányosságai folytán kerültek egyetemre. Protekciós levelekkel, melyben egy nagybetűs Valaki az adott intézmény vezetőjének figyelmébe ajánl egy kis betűs valakit, mindannyian találkozhattunk már. Arra azonban már ritkábban van példa, hogy egy nagy betűs Valaki nem próbál korlátlanul visszaélni hatalmával. Trefort Ágostonnak hívták azt a kultuszminisztert, akinek a levele valamilyen szerencsés véletlen folytán ránk maradt. Nem mellékesen Treforttól is kérték a protekciót.

Egy Sovánka nevű szentmiklósi cigány fiú a fametszésben környezete szerint nem mindennapi tehetséget árult el. Trefort a mellékelt „mutatványt” megküldte a Mintarajztanoda és Rajztanárképezde Igazgatóságának azzal, hogy tegyen véleményes jelentést arról, hogy a „kérdéses munka tanúskodik-e oly tehetségről, melynek kiképeztetése a művészet érdekében óhajtandó”. Ekkor 1875-öt írtunk.

Tehetségtelen, oda nem való egyének felsőoktatási intézménybe való kerülése persze kortól és társadalmi rendszertől független jelenség. Persze, ha az adott társadalmi rendszer ezt a lehetőséget még a törvény erejével is támogatja, akkor máris elérkeztünk a kontraszelekcióhoz. A második világégés után fél évvel a nemzeti kormány 11.140/1945. M. E. számú rendelete már foglalkozott az egyetemek és főiskolák mellett felállítandó tanfolyamokkal és az ott szerezhető képesítés megkönnyítésével.

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés szeptember 13-i felhatalmazásával hozott rendelkezés kimondja, hogy a magyar társadalom demokratikus átalakulásával kapcsolatos körülmények szükségessé teszik, hogy a felsőoktatási intézmények az 1945/46-os és az 1946/47-es tanévekben tanfolyamot indítsanak azoknak a 20 és 45 éves személyeknek, akik önhibájukon kívül nem tudták a felsőfokú tanulmányok elvégzéséhez szükséges előzetes képzettséget megszerezni, de akik a bevezetendő felvételi vizsgán igazolják, hogy képesek lesznek a felsőbb tanulmányok folytatására, s majdan az ezek által elérni kívánt életpályán való helytállásra. A tanfolyamra való jelentkezés tudáskorlátjaként a hat elemi elvégzését kellett igazolni.

A SZÉT szerepére itt ki nem térve megállapíthatjuk, hogy ennek az intézkedésnek a szellemében születtek meg aztán azok a további határoza129