Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)

Molnár László: Felvételi korlátozások és érvényesülésük a budapesti Orvoskaron 1920-1949 között

Miután az 1945/46. tanévben még feltüntették a felekezeti hovatartozást, képet kaphatunk arról, hogy a korábbi, a zsidókat sújtó felvételi korlátozások eltörlésével miként változott meg a felekezeti összetétel. A zsidóság aránya ugyan szembetűnően megugrott, de az összes évfolyamon mért 17,5% még így is messze alatta maradt az í. világháború előtti arányszámoknak. A helyzet hasonlatos volt az I. világháborút követőhöz, amikor az általános létbizonytalanság egyébként is megnövelte a felsőoktatás iránti érdeklődést. A hadseregből leszerelő hallgatók tömegeiről ugyan a II. világháborút követően nem lehet beszélni, hiszen a behívottak túlnyomó része hadifogságban volt, és sokszor csak hosszú évek múlva került haza. Ugyancsak külföldön, Németországban és Ausztriában voltak azok a felsőbb éves orvos- és gyógyszerészhallgatók, mintegy hatszázan, akiket a nyilas kormányzat 1944 decemberében, az orosz ostromgyűrü bezárulása előtt Haliéba és Grazba telepített ki az oktatók egy részével együtt. A nagyszámú távollévő ellenére a felvételi keretszám hiánya csakhamar megbosszulta magát. Az első évfolyamra 1300-an iratkoztak be a budapesti Orvostudományi Karon. A túlságosan megemelkedett hallgatói létszámok, párosulva a háborús pusztítások okozta egyébként is beszűkült elhelyezési lehetőségekkel, tarthatatlan állapotokat idéztek elő a karon. Az előadások egy részét pl. a közeli Corvin mozi épen maradt vetítőtermében tartották meg. A kialakult állapotok miatt 1946-tól ismét korlátozni kellett a beiratkozásokat.

Ennek mikéntjét azonban a VKM bölcsen az egyes intézményekre hagyta, magának csak a felvételi keretszámok megszabását tartva fenn. A 8.240/1946. M.E. sz. rendelet a felvételi elbírálást az egyetemi kormányzat hatáskörébe utalta. Az elbírálás szempontjai között szerepelt a középiskolában elért tanulmányi eredmény, különös tekintettel a reáliákra és a szociális körülmények. Figyelmen kívül kellett hagyni, hogy milyen közép- vagy szakiskolában szerezte a felsőbb tanulmányokra való képesítést, ha a képesítés egyébként megfelelt a jogszabályban előírtnak. De tekintetbe vették azt is, hogy a folyamodó körülményei kellő biztosítékot nyújtanak-e arra, hogy az orvosi hivatást demokratikus és szociális szellemben fogja ellátni. Ez utóbbi, igazából „gumiszabály” tág teret adott az önkényes értelmezésnek és a politikai szempontok érvényesítésének, amit az önmagukat „demokratikusnak” nevező politikai pártok nem is mulasztottak el, igyekezvén minél nagyobb befolyásra szert tenni az egyetemen. Ennek előmozdítása érdekében már 1945-ben sort kerítettek a tanári kar részbeni lecserélésére az igazolási eljárások, illetve az ún. B-listázás segítségével. A tisztogatás arányaira jellemző, hogy a 27 nyilvános rendes tanár közül 15 ellen indult eljárás, illetve távolítottak el állásából. Rajtuk kívül még hat címzetes rendkívüli tanárt, 17 magántanárt, valamint össze117