Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - A./ Budapesti felsőoktatási intézmények
Balalka Krisztina valamint amnesztiát kértek azok számára, akik leteszik a fegyvert. Ezek szerzője és eredete nem tisztázott. Este a vári diákotthon gyűlésén azonban éppen arról hoztak döntést a hallgatók, hogy felfegyverzik magukat. Aznap még kevesen tartózkodtak az egyetem épületeiben, másnaptól viszont egyre többen és többen jöttek. Az egyetem az érdeklődés és a legkülönbözőbb társadalmi rétegek vonzásának középpontja lett, megkezdődött forradalmi központtá szerveződése. A műegyetemisták vívták ki maguknak 22-23-i magatartásukkal azt hatalmas társadalmi megbecsülést, ami megalapozta későbbi szerepvállalásukat a forradalomban.96 Az egyetemisták által kivívott társadalmi megbecsülést mutatja, hogy - a konszolidáció érdekében - eredményesen kapcsolódtak be a közellátás biztosításába, oktatóik segítségével pedig igyekezték segíteni a diákszállók és a menzák működését, valamint az ösztöndíj-kifizetéseket. Október 26-án kapcsolatba léptek a XI. kerületi tanáccsal, felajánlva a diákok segítségét az élelmiszer-ellátás biztosításában, majd később a vidéki segélyek és a vöröskeresztes küldemények szétosztásában.97 A kollégiumokban maradt diákok élelmezését önkéntes adományokból és segélyekből tudták megoldani.98 Néhány kollégiumban az ottmaradt lányhallgatók a segélyélelmiszerből nemcsak magukat, hanem a környék rászoruló lakóit is ellátták meleg étellel. Számos küldöttség fordult meg az egyetemen ezekben a napokban, híreket hoztak- vittek, segélyszállítmányokkal vagy más felajánlásokkal, illetve kérésekkel érkeztek.99 A hallgatók más kerületek forradalmi tevékenységében is részt vettek, pl. az I. kerületi ideiglenes forradalmi nemzeti bizottság munkájában Buzgó József adjunktus, valamint Bársony András és Voltig Béla hallgatók, Újpesten pedig Péterfi Miklós és Arató László hallgatók.100 Vidéken is több helyen megfordultak küldöttségben.101 Október 25-én megalakult az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság, illetve ennek budai albizottsága, majd 28-án a budai felsőoktatási intézmények képviselőiből a közös forradalmi szervezet, a Budai Egyetemi Forradalmi (Al)bizottság. A rend mielőbbi helyreállítása és a fegyveres támadások elhárítása érdekében szintén október 28-án megindult a nemzetőregységek szervezése is.102 A parancsnok, Marián mellett titkárság működött, amelynek tagjai tanársegédek, hallgatók voltak (többek között Nemes Katalin, 96 Horváth Zsolt i. m. 28-29. p. 97 Horváth Zsolt i. m. 66. p. 98 Például a Bajcsy-Zsilinszky úti diákszálló a székesfehérvári Szabad Élet tsz-töl több teherautó élelmet kapott, egy diákküldöttséget pedig hajóval indítottak Bécsbe, hogy vöröskeresztes segélyszállítmányokat kísérjen haza. "A Kelenföldi F,rőmű igazgatója is az ő segítségüket kérte a petőfibányai tervezett bányászsztrájk megakadályozása ügyében. 100 Ficker Ferenc visszaemlékezése. Pogány Mária: Amiről kevés szó esett. Adalékok a Budapesti Műszaki Egyetem 1956. októberi eseményeihez I. Bp., Műegyetem 1956 Alapítvány, 1992. 37. p.; Voltig Béla visszaemlékezése. Pogány Mária i. m. II. 8-10. p.; Gerely Péter visszaemlékezése. Pogány Mária i. m. III. 26- 27. p.; Arató László: Ahogy egy diák látta. = Új Látóhatár, 1966. 5. 452-463. p.; Péterfi Miklós visszaemlékezése. Pogány Mária i. m. VI. 26-36. p. 101 Pl. a BME küldöttségének a kecskeméti fiatalok között tett nyilatkozatát közli: Diák- és ifjúsági mozgalmak 1956-1958. 283-284. o. 102 A Kis Újság november 1-jei számában közölt beszámoló szerint „Megvédeni a fonadalom vívmányait és megszilárdítani a rendet!” elhatározással gyűltek össze hallgatók, oktatók és megalakították a Nemzetőrség keretein belül működő egyetemi zászlóaljakat. November 1-jén pedig létrejött a Petőfi Sándor Első Egyetemi Nemzetőr Ezred, a felállítandó egyetemi nemzetőr hadosztály részeként. Ennek dokumentuma a Budai Forradalmi Albizottság 1. számú Díszparancsa (közli: 1956 plakátjai és röplapjai október 22. - november 5. Szerk.: Izsák Lajos - Szabó. József - Szabó Róbert. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1991. 263. p.). Ehhez kapcsolódik Marián közvetlen munkatársának, Danner Jánosnak, az ÉKME ötödéves hallgatójának tisztázatlan körülmények között bekövetkezett halála november l-jének hajnalán. 76
