Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - A./ Budapesti felsőoktatási intézmények
Allatorvostudományi Főiskola nem léptek be, de azt is megemlítette, hogy ez azért is szükséges, mert jelenleg a vezetés nem megfelelő. Ezzel tulajdonképpen Urbányi a jelenlegi pártszervezet munkájába akart illetéktelenül beavatkozni, illetve annak vezetőit lejáratni, ezt feltételezhetően pártellenes szándékból tette. Erdei Mihály foig.h. * [Dátum nélkül] A Földművelésügyi Minisztérium által folyó évi június 27-én kelt 72.217/1957. sz. rendelet értelmében dr. Urbányi László állatorvos-tudományi főiskolai igazgató ellen folytatott vizsgálat során összeállított vádpontokkal kapcsolatban az alábbi észrevételek tehetők. Ad 1. A múlt évi október 23-át követő napokban alig néhány dolgozó, ennek megfelelően alig néhány párttag tartózkodott a Főiskola területén. Ezek a párttagok derekasan kivették részüket a közös munkából. Pataki DÍSZ titkár a menzán, Rónay Géza a rendelőintézetben, Sági László a hallgatók között működött, sőt az utóbbi zsákolni is segített nekem takarmánykimérés során. Nagyobb számban csak november hó 2-án jöttek párttagok a telepre. Ezek csaknem kivétel nélkül /Radó Tibor, Vígh Gyuláné, Kobulej Tibor, Zalán Géza, Kemény Armand, Bölcsházi Kálmán, Csiszár Vilmos, Eszenyi Márta, Bartalos János, Cseh Sándor, Pozsonyi Tivadar, Modor Vidor, Szőnyi Pál, Kovács Elemémé és még sokan mások/ nemcsak ez alkalommal, hanem más esetekben is bejövetelük alkalmával mindig meglátogattak. Rajtuk kívül rendszeres összeköttetést tartottam fenn Szép Ivánnal, Pusztai Oszkárral, Mikes Istvánnal, Tóth Bélával és az állatorvosi kar több neves párttagjával. Egyes párttagok, főként a Marxizmus-leninizmus tanszék néhány oktatója rendszerint hosszabb időt töltött intézetemben /Radó Tibor, Eszenyi Márta, Bartalos János, továbbá Vígh Gyuláné/ stb. Ugyanakkor a dolog a természetes rendjénél fogva gyakran tárgyaltam a Főiskola telepén állandóan és rendszeresen munkát végző dolgozókkal, sőt még saját beosztottaimmal is. Ezek szerint elhatárolódásról, vagy a párttagok nem tűréséről szó sem lehet, mert a név szerint felsoroltak valamennyien párttagok, sőt közülük egyesek a pártvezetőség tagjai voltak. Hasonlóan célzatos és minden alapot nélkülöző az a beállítás is, amely a pártvezetőség, vagy általában párttagok félreállításáról szól, mert mindenki zavartalanul látta el vállalt feladatát, vagy végezte saját munkáját. Újabban mindössze néhány, közelebbről nem ismert okból önkéntesen félrehúzódott volt párttagról történik említés, ahogy erre a „nem fogadás” panaszából is következtetni lehet. A párthelyiség feldúlásának körülményei ma már ismeretesek. Akkoriban erről sem nekem, sem a telepen lakóknak [...] közvetlen tudomásunk nem volt, mert sem a házfelügyelő, sem pedig az esemény egyetlen szemtanúja [...] nem tett jelentést erről. Amikor tudomásomra jutott, nyomban gondoskodtam a megmaradt anyag összeszedéséről. A zárójelbe tett erősen célzatos megjegyzésnek semmi értelme sincs, mert sem a pártot, sem annak tagjait telepünkön nem bántotta és nem likvidálta senki. Ad 2. A szakszervezet és a vele kapcsolatban elképzelt kiküldések ügye [...] nagyrészt tisztázódtak. A bonyodalomnak túlzott érzékenységgel párosult félreértés az alapja. A szakszervezeti vezetőség el nem ismerése fel sem tételezhető, mert a szakszervezeti bizottság jelentékeny számú tagja /Kovács Ferenc, Guoth János, Oláh József, Zájer József, Gúzsai Ernő, stb./ rendes funkcióján kívül is állandó munkát teljesített a kar számára, a szakszervezet elnökét pedig nem engedtem lemondani. Ezekkel az ügyekkel kapcsolatban kértem Szép Iván kihallgatását. Ad 3. A Marxizmus tanszék elfoglalásáról csak utóbb értesültem, nem tudtommal történt, de ezt nem is állította senki. A tanszék kulcsait tudomásom szerint először a menza /Horváth Sándor/, majd a diákbizottság tagjai /Koch Henrik, Osztotics Ferenc/ szerezték meg, és az utóbbiak költöztek be először a tanszékre. Nem tudok arról, hogy Tóthnét utasítottam volna a kulcsok leadására. Vele egyszer beszéltem és akkor is a takarítás mikéntjéről volt szó. A 65
