Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - A./ Budapesti felsőoktatási intézmények
Allatarvostudományi Főiskola ellenforradalmi csoport tagja, ki onnan fegyvereket próbál szerezni a Főiskola részére. Andrik Pál II. éves hallgató vöröskeresztes autóval jár, egy alkalommal azzal dicsekedett, hogy bár kocsija külsőleg vöröskeresztes, valójában fegyvereket szállít vele. A forr. diákbizottság által küldve okt. 28-30-a között két személy részt vett a Kilián György laktanyában egyetemi zászlóaljak létrehozása tárgyában tartott értekezleten /Horváth Sándor V. éves hallgató, Csáky Gyula adjunktus/, akik elmondásuk szerint a felfegyverzés elől kitérnek. November 2-án megalakul az oktatók és dolgozók forr. bizottsága is, képviseltetve volt (sic!) a diákság is, és részt vettek idegen személyek is /kilétükről nem tudunk/. November 2-án a Főiskoláról levelet küldenek Maiéter Pálnak. A levél gépírója elmondása alapján arról, hogy miért nem vesznek részt hallgatóink a fegyveres harcokban. A levél pontos szövegét a bizottság nem tudta megállapítani. A levél alá Urbányi László és Gyarmati Ernő nevét gépelték /Urbányi a levélről nem tud/. Ebben az időszakban a vidéki katonai szolgálatot teljesítő állatorvosok keresik fel a Főiskola igazgatóját, hogy a Főiskola kérje a Pestre való vezénylésüket. Hogy e tárgyban mi történt, nem deríthető fel. Az igazgató elmondása alapján semmit sem tettek, ő a nyílt parancsot aláírta, mert az állomáshelyükre való visszatéréshez szükséges volt. Nov. 3-án Urbányi, a Főiskola igazgatója utasítást ad a szem. osztályra bezárt fegyvereknek a hallgatók részére való kiadására. Ez után történt, hogy Nagy Imre a magyarországi szovjet nagykövetet figyelmeztette, hogy a szovjet csapatok a határon hadműveleteket végeznek és ezért a magyar kormány az ENSZ-től kér segítséget. A fegyverek kiadása ekkor már nem a Főiskolára bejönni szándékozók visszatartását szolgálta, hanem a Főiskolára bejönni szándékozó szovjet csapatokkal szembeni esetleges ellenállást vagy a kommunista ellenes atrocitás előkészítését, mivel a Főiskolán össze volt állítva azok névsora, akik hétfőtől /nov. 5./ kezdve nem jöhetnek be a Főiskola területére /Pozsonyi, Radó, Kobulej, Zalán, Losoncziné, Fazekas, Szakolyi, Pataki, Eszenyi, Lévai stb./. E névsorról a hallgatók nov. 25-én Urbányi Lászlóval beszéltek, aki ekkor azt mondta, hogy „nem lehet ezt csak úgy egyszerűen elintézni, ebben másoknak is van szavuk”. Az ellenforradalmi hangulatot fokozta az is, hogy a Főiskoláról korábban kizárt, főleg osztáiyidegen hallgatók a Főiskolára visszajöttek és később hivatalosan felvételt nyertek. Többek között Bóna Zsigmond is, akit [mint] a pomázi fegyveres ellenforradalom vezetőjét, kivégeztek. A bizottság több személy kihallgatása során úgy látja, hogy a Főiskolának ezekben az időszakokban közvetlen kapcsolata kellett, hogy legyen a Péterfy Sándor utcai kórházzal, mely a VII. kerületi ellenforradalmi központ volt. Legjobban bizonyítja ezt Markói Béla elmondása, amikor arra hivatkozik, hogy Igler György I. éves hallgató Kovács Bélának Budapestre való felhozatala érdekében a szükséges papírokat a Péterfy Sándor utcai kórházból majd megszerzi. Az ellenforradalom fegyveres leverése után a Főiskolán a helyzet lényegesen nem változik, mert az ellenforradalom előkészítése idején és az események alatt felszínre kerülő vezetés változatlan marad. A „forr.” diákbizottság tovább működik. Tagjai a Kádár-kormány ellenes hangulatot szítják, pl. a nőtüntetés előkészítésére a Marxizmus-leninizmus tanszéken székelő „forr.” diákbizottság a tanszék táskaírógépén írt röpcédulát. A tanszék gépírója felismerte, hogy a röpcédula az általa használt /korábban/ táskagépen készült. A tanszék más tagjai is /Androvits, Molnár/ egy alkalommal szintén egy befejezetlen röpcédulát találtak a fent említett táskagépen. A helyzet továbbra is olyan, hogy a kommunistákat minden módon igyekeznek elszigetelni, semmibe nem vonják be. Nov. 4-e után a Főiskolán a M-l. tanszék és a Szem. osztály dolgozói a legnagyobb bizonytalanságban élnek, mert a további munkájuk kilátástalan a Főiskolán. Ez a helyzet elősegítette elszigetelésüket. Ezt a helyzetet csak fokozta a főhatóság részéről is megnyilvánuló bizonytalanság és határozatlanság, valamint az egyik napról a másikra változó különböző állásfoglalás a M-l tanszék létszámára és az ideológiai oktatás folytatása vagy megszűnése érdekében, továbbá a személyzeti munkát illető 61
