Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - A./ Budapesti felsőoktatási intézmények
Kiss Márton 4. [Budapest, 1957. május] Zárójelentés Iktatószám nélkül A földm. miniszter 71.307/1957. sz. rendelete alapján megalakult, majd néhány nap múlva a 71.379/1957. sz. rendelettel újabb tagokkal kiegészített bizottság a főiskolai oktatók és más dolgozók tevékenységének és szerepének az októberi ellenforradalmi eseményekkel kapcsolatban történt kivizsgálását elvégezte s ezen vizsgálat eredményét a következőkben foglalja össze: I. Az okt. 23-át megelőző és követő események leírása: A XX. pártkongresszussal hazánkban is megindult folyamat, amely a párt és állami bürokrácia csökkentésében, a szocialista törvényesség megerősítésében, a múltban történt hibák kijavításában és a gazdasági élet egészségesebbé válásában nyilvánult meg, főiskolánknak kivétel nélkül minden dolgozóját örömmel és bizalommal töltötte el, annál is inkább, minthogy a XX. kongresszus és a júliusi párthatározat szelleme felettes hatóságunk intézkedéseiben és megértő segítségében is mutatkozott. így vált lehetővé, hogy pl. teljesülhetett sok oktatónk régi vágya, hogy külföldi testvérintézményeknél látogatást tehettek. Mutatkoztak azonban kevésbé megnyugtató jelenségek is. [...] 23-án d.e. volt főiskolai tanácsülés is, ahol megtörtént az igazgató megválasztása, akinek a személyére az előzetes jóváhagyás már megtörtént. Közben a hallgatók egyenként vagy kisebb csoportokban elmentek a Műegyetemre. Az ülés alatt Harka Ödön és még egy-két diák felment az igazgatóságra, s az ig. titkárral beüzent, hogy valami készül, mert a diákság elment a Műegyetemre. Az ülésen résztvevő Kovács Aladár min. szakokt. igazgató felkérte a tanács tagjait, hogy minél több oktató, s idősebbek is menjenek a diákok után s bírják őket hazatérésre. Urbányi, Mócsy, Kobulej Tibor és Sági párttitkárok [a két utóbbi] azonnal utánuk mentek, de ott volt még sok más oktató is, s többen a Marxizmus-leninizmus tanszékről is. Urbányi, Mócsy és Kobulej először a Műegyetem rektor helyettesével beszéltek, aki közölte, hogy a felvonulás tulajdonképpeni célját ő sem tudja, állítólag szimpátiatüntetés a lengyelek mellett, de engedély nincsen, s a diákságot nem lehet hazaküldeni. Közben megjött a telefonértesítés, hogy a belügyminiszter a fölvonulást mégis engedélyezte. Ekkor már szó sem lehetett a hazaküldésről. Az udvaron a mi hallgatóink együtt voltak és nyugodtan viselkedtek, s az oktatók figyelmeztették őket, hogy zárt sorban haladjanak, idegent ne engedjenek soraik közé, és csöndben maradjanak. A Bem szobor környékéig Sági és Kobulej párttitkárok, Mócsy tanár és Guoth János docens az első sorban mentek, Urbányi hátrább az első évesekkel, s ügyeltek, hogy a hallgatók ne keveredjenek az előttük haladó oszlop eléggé hangos végébe. Kb. a Gellért hegy alatt kezdtek a műegyetemiek sokszorosított röpcédulákat osztogatni, amelyekből kiderült a felvonulás tulajdonképpeni célja: a szorosan egyetemi reformokon túlmenőleg belpolitikai, sőt nemzetközi vonatkozású követeléseiknek nyomatékot adni. [...] Mócsy még a Bem szoborhoz érkezés előtt visszament a Főiskolára, mert ott szakszervezeti bizottsági ülés volt. Urbányi a Margit híd pesti hídfőjétől ment haza. Onnan kezdve a sorok már lazultak, mert a tömeg elég rendezetlenül vonult. Az Országház előtt a Főiskola dolgozói közül ott voltak Glósz, Tary és Csáky adjunktus, Guoth docens, Molnár Mihály marxista adjunktus, Győré Sándor szem. o.v. és mások. A bizottság tudomása szerint a Rádióban a Benke Valériával tárgyaló csoportban részt vett Baló Károly szigorló. Erről Baló részletesen nyilatkozott. Este már nagy zűrzavar volt. Mócsy nem tudott bejönni s csak telefonon tudott intézetével és a Főiskolával kapcsolatot tartani, Urbányi 24-én délután tudott Rákosszentmihályról bejönni, s bent is maradt. Átvette a Főiskola vezetését. Igazgatói megbízatása formailag nov. 156
