Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - A./ Budapesti felsőoktatási intézmények
Molnár László November 4-én az Alkotás utcán is szovjet harckocsik dübörögtek végig. Egyikük, észlelve a TF-re hazamenekülő hallgatók egy csoportját lövegjével belelőtt a portaépületbe. A gránát az ott lapulók feje fölött vágódott át az épületen és a mögötte álló kollégiumban robbant, ahol akkor szerencsére senki sem tartózkodott. A TF harmadik áldozata ugyanaznap reggel esett el, de a város másik felén. Szórádi Józsefről van szó, akit a Honvéd sporttelepen töltött szolgálata után szolgálati kisbusz hozott a Nagyvárad tér felé. Ekkor érte járművüket egy sorozat, feltehetően a támadásra felfejlődő orosz csapatok részéről. A forradalom katonai leverésével együtt megindult a régi rendszer figuráinak visszaszivárgása. A gamitúraváltás legfeljebb a hatalom csúcsain történt meg, az alsóbb szinteken a kommunista hatalmi rendszer korábbi fenntartói és haszonélvezői szerezték vissza pozícióikat. Ez alól természetesen a TF sem lehetett kivétel. Számukra a megtorlás jó alkalmat nyújtott arra, hogy megszabaduljanak mindazoktól, akiket veszélyesnek ítéltek saját hatalmukra nézve, vagy akik éppen szakmai fölényük okán kényelmetlenek voltak számukra. A kommunista politikai rendszerekre annyira jellemző kontraszelekció 1957- ben tehát újabb lendületet kapott. A tisztogatás elsősorban a Forradalmi Bizottságok tagjait érintette, de azokat is, akik a forradalmi napokban tanúsított helytállásukkal óvták a hallgatókat és a főiskolát, és akik magatartásukkal tekintélyt szereztek. Érdekes módon itt a megtorlás kevésbé érte a „megtévedt” párttagokat, hiába voltak tagjai a Forradalmi Bizottságnak. A tanári gárdát megtizedelték. Eltávolították Verbényi Józsefet (kosárlabda), Énekes Árpádot (ökölvívás), Tálos Zoltánt, Nemesdaróci Istvánt, Kelemen Imrét, dr. Sántha Lajost (torna), Kilián Árpádot (kosárlabda), Harmat Józsefet (torna), Kohonitz Józsefet. De elbocsátották még Arday Andort, Becsi Bertalan Saroltát, Bortók Ernőt, Halmos Imrét, Kaposi Gyulát, Lindner Emőnét, Mojzes Sándort, Tálos Zoltánt és Zsinka Istvánt. A hallgatók közül legalább egy fél évfolyam hiányzott. Egy részük külföldre menekült, más részüket elbocsátották, illetve bebörtönözték. Az elbocsátottak között volt Baranyai István, Csizmadia Péter, Faludi József, H. Varga Lajos, Kárpáty József, Korsós András, Kovács Lajos, Kuttny Márta, Medve László, Mihálydi László, Mozsdényi József, Németh Zoltán, Perlaky István, Poppé György, Rácz II Sándor, Szabó Zoltán, Szer Kálmán, Tamási (Hunics) Ferenc, Varga László és Zlinszky Miklós. Sokan közülük soha többé nem folytathatták megkezdett tanulmányaikat. A Kádár-rendszer gondoskodott róla, hogy legtöbbjüket, így Poppé György MEFESZ-elnököt még sokáig kísérjék pályájukon a legkülönbözőbb retorziók. A szabadlábon maradiakkal szemben is sokáig folytatódtak a hatósági zaklatások. A rendszeres kihallgatások a Gyorskocsi utcában és a folyamatos beszervezési kísérletek a párttag tanárok részéről. Ám ezzel még korántsem ért véget a sporttársadalmat sújtó megtorlás. A Magyar Testnevelési és Sporthivatal 1958 nyaráig összesen 84 sportoló, illetve sportvezető ellen hozott különböző fegyelmi határozatot, sokukat örökre eltiltva a sporttevékenységtől. A TF-en a tanítás 1957. február 4-én indult újra. Február végén könnyített vizsgákkal zárták le a félévet. Válogatott irodalom TAKÁCS FERENC: Hetvenöt esztendő a magyar testkultúra szolgálatában. In: 75 éves a TF. /szerk.: Krasovec Ferenc/ Bp. 2000. ARDAY A. - L. PAP I. - THURY G.: Vér és aranyak. Sport - forradalom - olimpia - emigráció. Ringier, Bp. 2006. 198
