Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - A./ Budapesti felsőoktatási intézmények
Zsidi Vilmos Amikor tavaly Moszkvában voltam a moszkvai egyetem 200 éves jubileumának ünnepségén, sok elvtárssal és barátunkkal beszélgettem a magyar ifjúságról is. Tapasztaltam, hogy a Komszomolnak nagy tekintélye van az egyetem vezetősége előtt, általában jól megoldja feladatait. Nálunk az volt a baj, hogy amikor a DISz rendkívül súlyos fogyatékosságait elkezdték kritizálni, akkor Rákosi Mátyás úgyszólván derékba törte ezt a kritikát, a "Megvédjük a DISz-t" jelszóval elfojtotta a kritikát, amely pedig segíthetett volna megoldani a legsúlyosabb fogyatékosságokat. Ehelyett azt az ócska melódiát kezdték el, hogy jobboldali támadás folyik a DISz ellen, holott nem erről volt szó, hanem a DISz-nek igen súlyos fogyatékosságairól és ez megakadályozta a DISz-t abban, hogy helyes kritikával és önkritikával kigyógyuljon ezekből a betegségekből. Mármost ennek megvannak a maga következményei. Jóllehet nem vagyok DISz-tag, úgy látom, hogy a jelen szituációban a DISz nem rendelkezik azzal a népszerűséggel az egyetemi ifjúság körében, amely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy egészséges ifjúsági szervezeti élet alakuljon ki. /Taps./ Azt hiszem, hogy az ügy megoldása jelenleg az, vagy az aránylag legjobb megoldást abban látom, hogy demokratikus utón kell a kérdést eldönteni. Ha az egyetemi ifjúság MEFESz-t akar létesíteni, akkor alakuljon egy ilyen szervezet, de természetesen annak meg kell felelnie a népi demokrácia igazi szellemének. Vigyázni kell arra, kedves elvtársak, hogy ezt az alkalmat fel ne használják hozzánk nem tartozó elemek arra, hogy ebben a szervezetben saját pecsenyéjüket süssék meg, hogy ez a szervezet megfeleljen, ha nem is a marxista párt, de a marxista szellem, a marxista-leninista vezetés alapelveinek. Enélkül ifjúsági szervezetet elképzelni hazánkban nem tudunk és csak egy ilyen ifjúsági szervezetet vagyunk hajlandók teljes erővel támogatni, akár DISz, akár nem DISz az. /Taps./ Még egy kérdésről, elvtársak, a módszerről, ahogy egy elvtárs rendkívül tudományos kifejezéssel elnevezte a 26. vagy 27. pontot. A tüntetés kérdése. Egyes felszólalók már rámutattak arra, hogy milyen nagy veszélyei vannak ennek. Akik ezt javasolják, vagy javasolták, felteszem, hogy jószándékúak, de van egy közmondás, amely úgy hangzik, hogy a pokolba vezető ut is jó szándékkal van kikövezve. A mi viszonyaink között kétségtelen, hogy a tüntetést kettősen ki lehetne használni. Kihasználhatják a tényleges reakciós elemek, amelyek megvannak, nevetséges volna ezt tagadni, ha nem is kell ebből madárijesztőt csinálni, mint egyesek csinálnak és kihasználhatnák azok a bizonyos visszahúzó, pártrestaurációs erők, amelyek még igen tekintélyes tevékenységet fejtenek ki és kigyót-békát kiáltanak az egyetemi ifjúságra. De én továbbmegyek, kedves elvtársak: itt nincs különbség zajos tüntetés vagy néma tüntetés között. A világon semmi értelme nincs annak, hogy a lengyel politikai fejlődés iránt, amelyet szimpátiánk kisér és ennek nyoma a javaslatokban megvan, néma tüntetéssel adjunk kifejezést. Egyébként megtévesztő hírek jutottak el erről ide. A javaslatokban ez nincs benne, de miután szó volt erről, álláspontomat ki akartam fejteni. Se nem zajos, se nem néma. A tüntetés szervezett legyen, akár a párt, akár a DISz, akár valamilyen népi demokrácia alapján álló szervezet vezesse és ne ismeretlenek. Állítólag a Képzőművészeti Főiskola vezeti, de nem a Főiskola, hanem egyes hallgatók. Nem ismerem őket! Ismerik őket? Elnök: Elment három elvtárs. Fogarasi Béla: Alaposan tájékozódjanak, de annyit mondhatok, hogy az írószövetségnek semmi köze az ügyhöz. Az a formulázás, hogy az írószövetség előtt találkozunk, úgy néz ki, mintha az Írószövetségnek, amely jelenleg bátor kiállása alapján nagy tekintéllyel rendelkezik, valami különös kapcsolata volna a tüntetéssel. Azt hiszem, semmiféle néma tüntetésnek nincs értelme, akármit hoznak az elvtársak, mint információt. Ha mi tüntetést akarunk, akkor az legyen zajos, legyen éljenzés, mondjuk meg, hogy mi helyes, mi nem helyes. Ami a lengyel politikai fejlődést illeti, szimpátiánkat kifejezhetjük a javaslatokban, táviratokban, - ezt mind helyeslem és nagy reményeket fűzök ehhez a demokratikus fejlődéshez, azonban ne kompromittáljuk és diszkreditáljuk sem ma, sem a közeljövőben ilyen meggondolatlan vagy kellően meg nem 188
