Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - A./ Budapesti felsőoktatási intézmények
Zsidi Vilmos ben? Csepelen születtem és munkásnak érzem magamat. Egy hónapja vagyok függetlenített DISz-titkár. Nyilvánvaló, hogy tanultam szószokat, ezt le kell vetkőznöm, de higgye el a kérdező, azt mondottam el, ami a munkások véleménye a jelen pillanatban. Azt akarjuk, hogy ne politizáljunk és ne gyűlésezzünk /Zaj./ és sürgős intézkedéseket, tetteket követeljünk. A másik kérdés: mi volt az ifjúmunkások követelése a csepeli parlamentben? 18 gyár van és mindben tartottunk ifjúsági parlamentet. A mi gyárunkban, a csepeli Szerszámgyárban az ifjúsági parlamentben a követelésünk az volt, hogy szűnjön meg az a képtelen állapot, amely még fennáll, hogy a gazdasági vezetők nem törődve semmi mással csak a programmot hajszolják, amiben közrejátszik a prémiumrendszer is. Szűnjön meg a túlórázás. A fiatalok 18-24 órát dolgoztak túlórában. Ilyen körülmények között szórakozásról nem lehet szó, pihenésről sem nagyon. Másik követelés volt a öltöző kérdése, amelyet igen modemül csináltak meg, de nem volt ... Egy hang: Politikai követelés nem volt? Kurbek Gábor: Attól függ, mit gondolnak politikai követelés alatt. Nem akarom eltagadni a bérkérdést. Foglalkoztatta a fiatalokat a bérkérdés is. Sok fiatal van, aki 5-6-700 forintot keres: esztergályos, marós, gyalus szakmunkás és nincs meg a kellő szakmai gyakorlata, nem beszélve a rossz normákról, a mechanikusan végrehajtott intézkedésekről, az MTH-munkáról. Amikor a fiatalok kikerülnek, nem megfelelő szakmunkások. Mi is napirenden tartjuk azt a követelést, hogy az MTH adja át a nagyüzemeknek az ipari tanulók képzését. Ez is segíteni fog a bérezésen úgy gondolom, ez országos probléma. A napokban megjelent egy cikk a Szabad Ifjúságban, amit helyesnek tartunk. Igen helyes lenne, ha megszűnne a párt részéről a DISz-szervezet felé az édesgyerek kapcsolat. Ne vezessenek bennünket állandóan kézenfogva. Szűnjön meg az, hogy a DISz-szervezetnek aszerint volt pénze, hogy a titkár milyen nagy dumás volt, hogyan tudta megfőzni az igazgatót. Adjanak egy állandó keretet. Ez nyilvánvalóan elő fogja segíteni munkánkat. Egyetértünk azzal is, hogy a szakszervezettel működjünk együtt. Úgy gondolom, olvastátok a Szabad Ifjúság cikkét a különböző párthatározatoknak mechanikus lemásolásáról a DISz felé és a párt részéről a DISz-nek adott utasításokról. Ezt nem tartjuk helyesnek. Mi is őrködni fogunk azon, hogy önállóan legyünk és önállóan oldjuk meg feladatainkat. Végül: ha felvetődik olyan probléma, amely a mi érdekünket is érinti, kérdezzenek meg bennünket. Elnök: Engedjétek meg, hogy Erdős Péter újságíró ismertesse, hogy ténylegesen mi történt Csepelen. Erdős Péter: Kedves Elvtársak! Vendég vagyok, semmiféle jogom ahhoz, hogy felszólaljak, tulajdonképpen nincs. Felkiáltások: Van! Erdős Péter: Meg kell mondanom, bizonyos mértékig azzal a kialakult szokással is ellenkezik a felszólalásom, hogy az újságíró, akit ide küldtek tudósítani, hallgassa végig a gyűlést és utána számoljon be az újságban, vagy a rádióban és esetleg ott kommentálja az elhangzottakat. Flogy mégis az ellenkezőjét teszem és szót kértem, annak - meg kell mondanom - a felháborodás az oka. Kérdezem az elvtársat, aki Csepelről jött és aki természetesen rokonszenvemet éppen azért, mert Csepelről jött, éppúgy élvezi, mint az önökét, ahogy a tapsból kiderült, nem tud-e arról, hogy a Martin ifjúsági parlamentben egyetlen felszólalásban sem hangzott el, hogy ne politizáljunk, ezzel szemben elhangzott például az a követelés, hogy Nagy Imre elvtárs kapjon helyet az ország és a párt politikai vezetésében. /Taps./ Elhangzott az a követelés, hogy a Farkas-ügyet a szocialista igazságszolgáltatás követelményei szerint teljes mélységben és felelősséggel tárják fel dolgozó népünk és pártunk okulására, a további teendők teljessé tételére. Itt van egy elvtársnő, újságíró kolléga, aki késő este jött vissza a rádióhoz, hogy tudósítást írjon a Martin ifjúsági parlamentről. Tudósításában csupa politikai kérdés szerepel, amelyet a csepeli munkás és műszaki fiatalok felvetettek. Megkérdeztem kollégámtól, milyen választ kaptak a fiatalok. Azt válaszolta: Sajnos, nem volt időm megvárni a végét, mert muszáj volt visszajönnöm, hogy újságíró feladatomnak eleget tehessek, de úgy látszik, ennek az ifjúsági parlamentnek soha sem lesz vége, olyan szenvedéllyel politizálnak a fiatalok. / 184
