Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - A./ Budapesti felsőoktatási intézmények
Eötvös Loránd Tudományegyetem komoly veszély van. Úgy gondolom, hogy most délben valamelyik óra elején az oktatók a dékánokkal való megbeszélés alapján néhány szóval megfelelően figyelmeztetnék a fiatalságot erre. Elismerem, hogy ez nem könnyű dolog. Feltételezem, hogy lesznek olyan professzorok, akik azt mondják: Nem törődöm vele, hogy mit csinál a fiatalság, én végzem a magam dolgát. Nem kívánom ráerőszakolni senkire saját nézetemet, az egyetem vezetését lényegében kollektív vezetésnek kívánom és a Rektori Tanács döntését magamra kötelezőnek tartom. Kérem a dékánokat, ha ezzel egyetértenek, igyekezzenek megszervezni a karoknak azokat az erőit, akik itt szóbajöhetnek, akiknek most a déli órákban előadásuk van és ilyen értelemben próbálják az ifjúság hangulatát befolyásolni. Nem állítom, hogy ez eredményre fog vezetni, sőt meg vagyok róla győződve, hogy egyes területeken ez nem lesz eredményes, a bölcsészeket nem fog sikerülni visszatartani. Dixi et salvavi animam meam, ki kellett mondanom a véleményemet, amely az adott körülmények között abból táplálkozik, hogy az ország ilyen helyzetben van és féltjük fiatalságunkat minden olyan veszélytől, amely evvel kapcsolatban felmerülhet. A vitát megnyitom. Csiki Szabó Dezsőné: Pártbizottsági ülésen tegnap megvitattuk ezeket a problémákat és a következőket határozta el a pártbizottság. Miután valamennyien úgy látjuk, hogy kivonulás esetében feltétlenül fennállhat olyan veszély, hogy meg nem felelő emberek a tüntetést nem általunk kívánt célra használják fel, éppen ezért igyekezünk mi magunk is mindent megtenni azért, hogy ez a tüntetés ne történjen meg. Ezért ma reggel az alapszervi vezetés beszélget a kommunista hallgatókkal, sőt egyes esetekben már tegnap este beszélgetett velük a diákotthonokban, hogy megpróbálják megmagyarázni a diákságnak az esetleges kivonulás veszélyeit. Megkíséreljük még a következőt. Tegnap a pártbizottság elfogadott egy tizenegynéhány pontból álló levelet a Politikai Bizottsághoz, amelyben a pártbizottság állást foglalt a legégetőbb politikai kérdésekben és kéri a Politikai Bizottságot ezeknek a kérdéseknek a megvizsgálására. Ennek egyetemi értelme az, hogy az egyetem hallgatósága előtt állást foglaljunk abban, hogy követeléseik jelentős részével egyetértünk, azokat támogatjuk, egyes pontokban esetleg tovább is megyünk, ugyanakkor azonban ezzel megnyerjük azt a jogot, hogy ugyanazt akarván, mint ők, helyesebb, pártszerűbb módszert kívánunk választani. A pártbizottságnak az a véleménye, hogy 12 órakor karonként egy röpgyűlést tartunk. Ezeken a röpgyűléseken a pártvezetőségnek valamelyik, a hallgatóság előtt szimpatikus tagja - pl. Szamosi - felolvasná az említett levelet, ugyanakkor pedig egy-egy író elvtárs egy-két mondatot szólna a fiatalokhoz. Arról beszéltek ugyanis, hogy az egészet az írók vezetésével szervezik a képzőművészeti főiskolások, ugyanakkor az írószövetség és pártbizottsága telefonon felháborodva jelezte, hogy ilyent nem óhajtanak és nem helyeselnek, amint ezt a Szabad Népben is közétették. Ők vállalkoztak arra, hogy néhány író elvtárs - pl. Losonczy, Kónya - esetleg kijönne és a határozat felolvasása után néhány mondatban elmondanák, hogy a követelésekkel általában egyetértenek, ugyanakkor azonban olyan provokációs jelenségek vannak, mint amilyen az, hogy az ő nevüket igyekeztek felhasználni arra, hogy megfontolatlanul az utcára vigyék a fiatalokat. Reméljük, hogy ezt rövid röpgyűlésen meg lehet tenni. A gyülekezés a Március 15. téren van, 3 óráig. Ha 12 órakor ezeket a röpgyűléseket mi lebonyolítjuk, vagy azt a hatást érjük el, hogy a hallgatók nem mennek az utcára, vagy azt, hogy megfontoltabban és józanabbul mennek ki az utcára. Ha nem lehet megakadályozni az utcára menetelt, akkor a kommunista hallgatók és oktatók is részt fognak venni a felvonuláson, hogy segítsenek a rendet fenntartani. 133
