Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - A./ Budapesti felsőoktatási intézmények
Borsodi Csaba - Kissné Bognár Krisztina Dokumentumok, 1956183 Eötvös Loránd Tudományegyetem 1. Budapest, 1956. október 23. Jegyzőkönyv az EL TE Rektori tanácsának 1956. október 23-án reggel 9-kor tartott rendkívüli üléséről Jegyzőkönyv az ELTE Rektori tanácsának 1956. október 23-án reggel 9-kor tartott rendkívüli üléséről. Jelen vannak: Világhy Miklós rektor, Székely György okt. rektor h., Lengyel Béla tud. rektor h., Willert Andor gazdasági rektor h., Kardos Tibor I. Tóth Zoltán, Fuchs László, Mödlinger Gusztáv és Weltner Andor dékánok Csíki Szász Dezsőné a PB. titkára, Kovács Károly a DISZ VB titkára és Berényi Árpádné a rektori okt. osztály vezetője Világhy Miklós rektor az általános helyzetet elemezve elmondja, hogy egyetemünk bölcsészkarain és a művészeti főiskolákon nagyfokú nyugtalanság tapasztalható. Hallott a lengyel követség előtt megtartott rokonszenvtüntetésről és most úgy hírlik, hogy ilyen volt a jugoszláv követség előtt is. Az események ilyen alakulása az általános politikai helyzetből érthető. Helyesli az ifjúság szándékát, de nyugtalan a tüntetés kimenetele, a kapitalista és a visszahúzó erők miatt. - Ezután így folytatja: Különféle elemek csatlakozhatnak az egyetemi ifjúsághoz, s ez használhat mindkétféle nemkívánatos irányzatnak: segíthet a sztálinista restaurációnak, megmutatni akarván, hogy a rendet nem lehet fenntartani olyan módszerekkel, amilyenek az utóbbi időben gyakorlatban voltak, és segíthet a kapitalista restauráció kísérletének, mert a beavatkozás fokozná a meglévő tömeghangulatot, kiélezné az ellentéteket. Ezek miatt a veszélyek miatt komoly aggodalommal nézek a ma délutánra tervezett tüntetés elé. Az egyetem vezetősége kétféle álláspontra helyezkedhetik ebben a kérdésben. Az egyik, a régi fajta álláspont, az lenne, hogy ez a diákok ügye, az egyetem nem avatkozik bele. Ezt az álláspontot nem fogadhatjuk el, mert a mi viszonyunk más a hallgatósághoz és a kérdés is más: az ország belső és külső fejlődésének problémája forog szőnyegen. Nem nézhetjük szenvtelen tárgyilagossággal, hogy a fiatalság esetleg olyan útra lép, amely nem helyes. Ezt meg kell vitatni. Ezek a napok nem nagyon teszik rózsássá a rektor helyzetét, ezért kérem, hogy teljes felelősségérzettel mérlegeljük ezt a problémát. Arra gondoltam, hogy mi, az egyetem állami vezetése, elsősorban professzorai, oktatói hallassuk szavunkat úgy, hogy az adott körülmények között nem tartjuk célravezetőnek az ilyesfajta felvonulást. Szeretném, ha hangsúlyoznánk, hogy teljes egészében egyetértünk az ország további demokratizálásának útjával, elhatároljuk magunkat minden olyan állásfoglalástól, amely valamit vissza akar hozni a múltból, aminek a levét mi isszuk. Viszont el kell határolnunk magunkat a másik veszélytől is: figyelmeztetnünk kell az ifjúságot, hogy milyen másfajta 183 Az itt közölt dokumentumok lelőhelye: ELTE Levéltára 1/i. Rektori hivatal iratai Bizalmas iratok 1956. 132
