Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - B./ Vidéki felsőoktatási intézmények
Vajda Tamás szervezet politikai programja - a hatalom által a vezetésbe beépített emberek révén - egyre közelebb került a Kádár-kormány retorikájához. Szegeden az utolsó komolyabb restaurációellenes megmozdulás december 6-án történt: akkor karhatalmistákkal oszlatták fel az egyetemisták csoportosulását. Az akciót követő szigorúbb járőrözés december 8-án este tetten ért két egyetemistát, amint röpcédulákat ragasztottak („Le az orosz zsarnokság kiszolgálóival!” és „Elég a mocskos hazugságokból!”). Mindkét egyetemista őrizetbe került és eljárás indult ellenük. A röplapozás mellett egyéb formái is elterjedtek a tiltakozásnak: sok fiatal politikai indokok alapján növesztett szakállt. Ezért a karhatalmisták valóságos vadászatot folytattak a szakállas egyetemisták ellen. Mindennaposak voltak az erőszakos szárazon borotválások és rendőrségi előállítások.367 A karhatalmi akciók, túlkapások, indokolatlan erőszakoskodások még január elején is akadályozták a tanítás megkezdését.368 Végül január 16-án - az oktatási kormánybiztos rendelkezésére - megkezdődött a szegedi felsőoktatás, de városi átlagban az első napokban a hallgatóknak csak 60 százaléka jelent meg. Az utasítás értelmében mindenütt úgy kellett megszervezni az oktatást, hogy a hallgatók az 1956/57. tanévet félévveszteség nélkül fejezhessék be. A szegedi rendőrség és karhatalmi erők fokozott éberséggel végezték az egyetemisták és főiskolások megfigyelését, napi hangulatjelentések tucatjait készítették, hogy a hatalom minden készülődésről időben tudomást szerezzen, a hallgatók pedig közvetlenül is magukon érezzék a szigorú ellenőrzést. Februárban a diákok képviselői a Münnich Ferenc miniszterelnök-helyettessel való találkozón ígéretet kaptak számos diák jóléti-és oktatási igényük (pl.: túlterheltség csökkentése, részvétel az egyetem ügyeinek intézésében, menzák, diákotthonok fejlesztése, új elhelyezési rendszer, stb.) kielégítésére. Ezért cserébe azonban politikai lojalitást vártak tőlük. A diákok többsége feladta szembenállását, elhallgatta fenntartásait, tanulni akart. Az eszmei-politikai bizonytalanságot az új hatalom képviselői magyarázó előadásokkal, a hallgatók többsége pedig passzivitással kezelte. Március 21-én országosan is zászlót bontott az MSZMP új, egységes ifjúsági szervezete, a KISZ. Miután megalakították helyi szerveit, elkezdődött az októberi-novemberi eseményekben fő szerepet játszó, többnyire MEFESZ-es fiatalok 367 A rendőrség és a novemberben frissen felállított polgárőrség uszító és agresszív magatartásáról, az egyetemisták, főiskolások és professzoraik erőszakoskodásról tanúskodik Baróti Dezső rektor december 20-i feljegyzése. Péter László: A Szegedi Tudományegyetem az 1956-i forradalomban. In: Szegedi Műhely XL. (2001) 169. vagy Péter László: 1956 előtt, alatt, után. Szeged, 2006. 64-65. Az erőszakos szárazon borotvál ásókra példa Kocsis György 1956. december 27-i vallomása. Péter László: A Szegedi Tudományegyetem az 1956-i forradalomban. In: Szegedi Műhely XL. (2001) 170. vagy Péter László: 1956 előtt, alatt, után. Szeged, 2006. 66. 1956. december 30-án Nagy Imre, a MEFESZ Intéző Bizottságának tagja követelte: „A köz- és személybiztonság érdekében jelentse ki a professzorátus azt, hogy az előadásokat mindaddig nem kezdik meg, míg a szegedi rendőrkapitányság vezetője (Mogyorósi őrnagy) és a köréje csoportosult túlnyomórészt ÁVH-sokból álló brutális tettlegességeket elkövető személyek leváltása meg nem történik. Ezek a hallgatókat nyíltan ellenforradalmároknak, a professzorokat pedig fasisztáknak nevezik, és mondvacsinált ürügyekkel, esetleg igazoltatás címén kis és nagy diákokat és egyéb személyeket a legdurvábban bántalmazzák. Az egyetemnek ez a magatartása nem zárja ki a mulasztást vagy egyéb, a törvénybe ütköző cselekményt elkövető személyek törvény szerinti felelősségre vonását, de tiltakozást jelent bárkinek a bántalmazása ellen”. Péter László: A Szegedi Tudományegyetem az 1956-i forradalomban. In: Szegedi Műhely XL. (2001) 172. vagy Péter László: 1956 előtt, alatt, után. Szeged, 2006. 68. 368 A Természettudományi Kar 1957. január 4-i ülésén megállapították: „olyan atrocitásokról van tudomásunk, amelyek miatt jogosan merül fel az aggodalom a félévkezdéssel kapcsolatban. Az atrocitásokról dr. Münnich Ferencet a fegyveres erők miniszterét tájékoztattuk, aki ígéretet tett, hogy haladéktalanul bizottságot fog küldeni Szegedre, amely a karhatalom működését felülvizsgálja és a túlkapásokat azonnal megszünteti. A megígért bizottság vizsgálati tevékenységéről ez idő szerint az egyetemi szerveknek még nincs tudomásuk, ezért aggályos a hallgatóság megérkezése. - Bármennyire igyekszik a professzorátus és az asszisztencia a hallgatóságot óvni, elkerülhetetlen, hogy a karhatalmisták diákellenes, de mondhatjuk egyetemellenes megnyilvánulása folytán ne kerüljön sor atrocitásra.” 372
