Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Bevezető
Vida István és hallgatók körében egyre terjedő közömbösség, a diplomaszerzésre koncentrálás, s politikától, a közügyektől való elfordulás. A megtorlás, ha nem egyforma mértékben is, de érintette az ifjúság valamennyi rétegét, így az egyetemi és főiskolai hallgatókat is. Sajnos a kutatások jelenlegi szintjén összefoglaló adatok nem állnak rendelkezésre. Nem tudjuk azt sem, hogy a hatóságok országosan hány egyetemi és főiskolai hallgatót, középiskolás diákot és ipari tanulót tartóztattak le,64 közülük összesen hányán és kik kerültek bíróság elé, s milyen ítéletek születtek. A kétszázhuszonkilenc kivégzett között a végzős medikát, Tóth Ilonát és a harmadéves orvostanhallgató Békési Bélát leszámítva diákot alig lehet találni, ők azonban nem a diákmozgalomban, hanem az ellenállási mozgalomban vett részt.65 A műegyetemisták közül Mécs Imrét, Péterfi Miklóst és Széli Sándort első fokon halálra ítélték, de ítéletüket másodfokon életfogytiglan tartó börtönbüntetésre változtatták. Marián Istvánt 1957. március 6-án tartóztatták le, 1958 augusztusában életfogytiglan tartó börtönbüntetést kapott. Pozsár Istvánt az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság irányítása mellett, a civil ellenállásban való részvételéért büntették tizenkét év börtönnel. A szegedi MEFESZ nyolc vezetőjét együtt állították bíróság elé. Tóth Imre tíz év, Kiss Tamás és Gönczöl Dezső nyolc-nyolc év börtön kaptak első fokon, ítéletüket 1959-ben Tóth esetében hat és fél, Kiss és Gönczöl esetében öt, illetve öt és fél évre mérsékelték.66 A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem tizenegy hallgatóját és öt tanárát ítélték börtönbüntetésre, közöttük diákparlament hét vezetőjét. Ok a szegediekhez képest kisebb büntetéseket kaptak, amelyeket másodfokon tovább enyhítettek.67 Debrecenben hét hallgató került rövidebb-hosszabb időre börtönbe. A letartóztatottak diákok egy részét nem állították bíróság elé, hanem „közbiztonsági őrizetbe” vették, azaz internálták őket, ami többnyire hat hónapig tartó, bírói ítélet nélküli fogvatartást jelentett. Összesített adatok sajnos ez esetben sem állnak rendelkezésre. Az eddig nyilvánosságra került adatok azt mutatják, hogy elsősorban a nagyobb egyetemi központokból vittek el hallgatókat internáló táborokba. Debrecenből, ahol az internálások 1957 januárjában kezdődtek, ötvenkilenc embert internáltak, közöttük egyetemistákat is.68 Pécsről, a három felsőoktatási intézményből április folyamán tizenegy hallgatót szállítottak a kistarcsai intemálótáborba, közöttük Péter Károly és Debreceni László orvostanhallgatókat.69 Miskolcról öt hallgató és egy adjunktus került büntetőtáborba.70 Az internáltakat kiszabadulásuk után rendőri felügyelet alá helyezték, és nyilvántartásba vették. 64 Egy 1958. november 10-i BM jelentés szerint a fővárosban 1956-os cselekményekért őrizettbe vett 4 488 személy között 134 egyetemi hallgató, 77 középiskolás diák, 50 ipari tanuló szerepelt. A 211 diák a letartóztatottaknak mindössze 4,7 százalékát tette ki. Az országos arány ennél valószínűleg kisebb lehetett tekintettel arra, hogy a felsőoktatási intézmények jelentős része Budapesten működött. (Iratok az igazságszolgáltatás történethez. I. k. Szerk.: dr. Horváth Ibolya, dr. Solt Pál, dr. Szabó Győző, dr. Zanathy János, dr. Zinner Tibor. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1992. 659. o.) 65 1956 kézikönyve. Megtorlás és emlékezés. Szerk.: Kende Péter. 1956-os Intézet. Budapest, 1996. 43-44., 99-100. o. 66 Kiss Tamás 1960. április 1-jén amnesztiával szabadult, ténylegesen három évet töltött börtönben. (Kiss: MEFESZ, 1956. 152. o.) 67 Ungváry: Utána néma csönd. Történelmi Igazságtétel Bizottság - 1956-os Intézet. Budapest, 1991. 221. o. (A továbbiakban Ungváry Rudolf: Utána néma csönd.) 68 Filep Tibor: Debrecen. 1956. Forradalom, nemzeti ellenállás, megtorlás. Csokonai Kiadó. Debrecen, 2000. 135. o. (A továbbiakban Filep Tibor: Debrecen. 1956.) 69 Péter: 1956 Baranyában. 286. o. 70 Ungváry: Utána néma csönd. 221. o. 26
