Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Bevezető
Egyetemi és főiskolás diákmozgalom 1956-ban menekülők áradata Nyugat felé. Néhány hét alatt 2700 egyetemista és főiskolás (az összlétszám kilenc százaléka) hagyta el az országot, közöttük számos MEFESZ-vezető és aktivista. A legtöbben Budapestről, Sopronból és Mosonmagyaróvárról távoztak. 1956. október 23-a és december 8-a között 21 egyetemi hallgató vesztette az életét a fegyveres harcok és a sortüzek során.58 A szovjet invázió után alig több mint egy héttel a bölcsészek és a műegyetemisták újjászervezték a MEFESZ-t, és megalakították Ideiglenes Országos Intézőbizottságot, amelynek elnöke Pozsár István lett. Korábban ilyen központi irányító szerv a mozgalomban nem létezett. Fenntartották az október 22-i műegyetemi nagygyűlésen elfogadott követeléseket, közöttük a szovjet csapatok kivonását, a többpártrendszer helyreállítását, a szabad választások megtartását, s az egyetemi autonómia biztosítását. Elhatárolódtak mind a kapitalista restaurációtól, mind a Rákosi és Gerő nevével fémjelzett sztálinista diktatúra visszaállításától. A történeteket továbbra is forradalomként értékelték. A Kádár-kormányhoz való viszony kérdésében nem helyezkedtek elutasító álláspontra, bármiféle együttműködés feltételéül a nemzeti függetlenség megőrzését, s az a demokratikus követelések felvállalását és teljesítését szabták.59 A MEFESZ-vezérkar felújította korábbi kapcsolatait az írószövetséggel, a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságával (Tanácsával), a MUOSZ-szal, és érintkezésbe lépett a Nagy-Budapesti Központi Munkástanáccsal és több üzem munkástanácsával. Megmaradt a jó viszony a szakszervezetekkel is. Tárgyalásokat kezdeményeztek a kormánnyal és az MSZMP-vel, és a párt Ifjúsági Titkárságának munkatársaival.60 Ezzel egyidejűleg MEFESZ csatlakozott az írószövetség november 12-i felhívásához, amelyben elítélte a szovjet intervenciót, és bizalmáról biztosította Nagy Imrét és követelte kormánya visszahelyezését a hatalomba.61 Az egyetemisták és főiskolások ifjúsági szervezete vezetőinek és aktivistáinak egy része tevékeny szerepet vállalt a civil ellenállásban. Az SZOT nyomdájában sokszorosították és terjesztették a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács sztrájkfelhívását és egy sor más, közöttük a Kádár-kormányt élesen bíráló és az egyetemisták követeléseit, tartalmazó röpcédulát. Ezeket az ország minden egyetemére a SZOT-ból hordták szét. Közreműködtek a november 23-i néma tüntetés, és december 4- 5-i nőtüntetés megszervezésben.62 63 Segítettek az előállításában és teijesztették az illegális Október Huszonharmadika és az Élünk c. lapokat.6j A MEFESZ még két hónapig, 1957 február közepéig vívta utóvédharcát, ezt követően azonban fel kellett adnia a demokratikus szocializmus programját, elfogadta a szovjet típusú szocialista rendszer és a proletárdiktatúra restaurálásának szükségességét. Elismerte a párt, az MSZMP vezető szerepét a szocializmus építésében. Lemondott arról az alapelvről, hogy MEFESZ párttól és kormánytól független szervezet. A 1957. március 21- e, a KISZ megalakulása után a diákszervezet jelentőségét vesztette, szinte észrevétlenül megszűnt. A „vereségben” szerepet játszott a hatalom erőszakos fellépése, demokratikus beállítottságú vezetők több hullámban való letartozatása, a meginduló fegyelmi eljárások 58 Horváth Miklós - Tulipán Éva: In memóriám 1956. Zrínyi Kiadó. Budapest, 2006. - Köszönettel tartozom Horváth Miklósnak, aki az egyetemistákra vonatkozó anyakönyvezett személyi adatokat a kötetből kigyűjtötte. (V. I.) 59 Diák- és ifjúsági mozgalmak 1956-1958. 249. sz. irat. 60 Beck - Germuska: Forradalom a bölcsészkaron. 123. o. 61 Diák- és ifjúsági mozgalmak 1956-1958. 250. sz. dokumentum. Részlet Szabó Iván visszaemlékezéséből. In: Frivaldszky: Ötvenhat műegyetemistái. 167. o. 163-196. o. 63 Diák- és ifjúsági mozgalmak 1956-1958. 320. sz. irat. 25
