Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Bevezető
Vida István Az egyetemi diákbizottságok laza kapcsolatot tartottak felkelő fegyveres csoportokkal. Pozsárék igyekeztek távol tartani a hallgatókat harcoktól. Az egyetemnek és diákszállónak azt az utasítást adták, hogy ne csatlakozzanak a fegyveres csoportokhoz, bár ezt nem mindenki tartotta be, voltak akik rokonszenveztek a felkelőkkel és igyekeztek segíteni nekik. A bölcsész diákbizottság a felkelő csoportok közül leginkább a Széna téri, a városmajori és a Corvin közi felkelőkkel érintkezett, s próbálták rábeszélni arra, hogy ne lőjék a szovjeteket. A városmajori - foként egyetemistákból álló - osztag csatlakozott is az Egyetemi Forradalmi Diákbizottsághoz és így tett néhány Széna téri és Corvin közi felkelő is.” Kivételt képezett a Budapesti Orvostudományi Egyetem, amelynek hallgatói, főként a kollégisták - a Rácz József csoport - részt vettek a Corvin-köziekkel és a Tűzoltó utcaiakkal közös akciókban, sőt önállóan is tevékenykedtek. Rajtuk kívül orvostanhallgatók közül mások is harcoltak a corvinisták kötelékében.54 Más fegyveres csoportokban is lehetett találni önkéntesként néhány egyetemistát. Bár a nemzetőrség parancsnoksága és tisztikara, személy szerint Marián István is tisztában volt azzal, hogy a szovjet hadsereg előbb utóbb másodszor is be fog avatkozni, mégis a november 4-i szovjet katonai invázió a diákszázadokat országszerte váratlanul érte. Történtek ugyan előkészületek Sopronban, Pécsett, Miskolcon, de egyedül Veszprémben bocsátkoztak harcba az egyetemista nemzetőrök, hogy megpróbálják megakadályozni a Vár elfoglalását, ahol a diákotthonok voltak, de a nyolc-tíz órás küzdelem nem járthatott sikerrel.55 A fővárosban az ellenállásra készülő műegyetemi nemzetőrség is letette a fegyvert. Marián István maga adott parancsot erre 4-én dél körül.56 A karhatalmi feladatokra létrehozott, jobbára rosszul felszerelt, kiképzetlen diákszázadok valójában nem jelentettek komoly katonai erőt. Budapesten a nemzetőrök hozzávetőleges létszáma Horváth Miklós szerint 18 500 fő lehetett. Ebből az egyetemistákból és fő- és középiskolásokból a fővárosi oktatási intézményekben szervezett egységek létszáma megközelítőleg 2 500 fő volt, ami a budapesti összlétszám tizennégy százalékát tette ki.57 Ellenállás és megtorlás A második szovjet katonai beavatkozás, a nemzeti felkelés és a szabadságharc leverése a diák- és ifjúsági mozgalom számára gyökeresen új helyzetet teremtett. Moszkva támogatásával hatalomra került a Kádár-kormány, a Nagy-kabinetet felmentették, a miniszterelnököt és társait, akik a budapesti jugoszláv nagykövetségre menekültek 1956. november 23-án Romániába deportálták. Megkezdődtek a letartóztatások. Veszprémben november 5-6-án háromszáz hallgatót tartóztattak le és hallgattak ki. Közülük hatvanhárom diákot és két oktatót Kárpátaljára deportáltak. Elhurcoltak diákokat, fiatal oktatókat Pécsről, Szolnokról, Debrecenből, Nyíregyházáról és más városokból is. Megindult a 53 Beck Tibor - Germuska Pál: Forradalom a bölcsészkaron. 1956-os Intézet, Bp„ 1997. 83. o. Eörsi László azonban nem látott erre vonatkozó forrást. (Eörsi László: A budapesti egyetemek nemzetőrsége. Kézirat. Megjelenik a Nagy Imre és kora. Tanulmányok, forrásközlések V. kötetében.) 54 Lásd Molnár László: Egyetemünk az 1956-os forradalomban. Semmelweis Egyetem, 2006. október 19.; Eörsi László: Corvinisták ,1956. 1956-os Intézet. Budapest, 2001. 55 Mészáros Gyula: Forradalom és szabadságharc Veszprémben 1956. Tények, dokumentumok, visszaemlékezések. Művészetek Háza. Veszprém. 2001. 305-394. o. (A továbbiakban: Mészáros: Forradalom és szabadságharc Veszprémben 1956.) 36 Interjú Varga Sándorral, Marián István személyi titkárával. In Amiről kevés szó esett... Adalékok a Budapesti Műszaki Egyetem 1956. októberi eseményeihez. Szerk.: Pogány Mária. 4. k. Műegyetem - 1956 Alapítvány. Budapest, 1995. 42. o. 57 Horváth: 1956 hadikrónikája. 313. o. 24
