Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)

Intézmények - B./ Vidéki felsőoktatási intézmények

ifi. Sarkady Sándor - Szemerey Tamásné

került sor ezen a napon. A MEFESZ ígéretet tett arra, hogy idegenek nem lépnek az egyetem területére. Biztosítják a nyugalmat és folytatódik az oktatás. A fővárosból érkező fegyveres harcok hírére (a kihirdetett statárium ellenére) a bányász-hallgatók tömegtüntetést helyeztek kilátásba. A IV. éves erdőmémök hallgatók azonban kordont vontak az egyetem köré, és megkezdték - egyelőre fegyvertelenül - a kapuk őrzését. A nap folyamán a hallgatók követeléseiket röplapokon terjesztették a vállalatokban és az üzemekben, s csatlakozásra hívták fel a munkásságot. A Bognár Dezső tanácselnök vezette gépkocsis küldöttség, mely az iljúság követeléseit vitte volna Budapestre, csak Győrig jutott el. 14 órakor az egyetemi hallgatók egy kisebb csoportja a Széchenyi téren megkoszorúzta a legnagyobb magyar szobrát. A karhatalom a város több pontján erőszak nélkül feloszlatta a tömeget. A főiskola és a diákotthonok épületeire kitűzték a nemzeti lobogót.

1956. október 25. (csütörtök)

A parlamenti véres sortűz és más atrocitások miatt, a közhangulat a városban felforrósodott. Az erőszakszervezeteknél (rendőrség, határőrség) a teljes elbizonytalanodás jelei mutatkoztak. Az MDP befolyása rohamosan csökkent. Sopron több pontján megkezdődött a szovjet elnyomás jelképeinek (vörös csillag, vörös zászló) eltávolítása. Üzemi sztrájkok vették kezdetüket. A MEFESZ megszakította kapcsolatát a városi pártbizottsággal.

1956. október 26. (péntek)

A mosonmagyaróvári vérengzés hírére, 300-400 fős munkás tömeg a Kis Várkerületen ledöntötte és szétverte a szovjet hősi emlékművet. A ledöntésnél Katona Sándor rendőrkapitányt és beosztottait a tömeg tapsviharral éltettette „Ilyen rendőrségre van szükségünk” felkiáltások közepette. A ledöntésben egyetemi hallgatók nem vettek részt. Általános sztrájk vette kezdetét a soproni üzemekben. Ekkor már a határőrség (Farkas Antal) és a rendőrség (Katona Sándor) azonosult az ifjúság követeléseivel és átállt a forradalom oldalára. A MEFESZ hangos híradója felhívta a város lakosságát, hogy álljanak az ifjúság mellé, határozataik meghozataláig tartózkodjanak a rendzavarástól, a csoportosulástól. Megígérték, hogy a közellátást (kenyér, víz, gáz) minden erejükkel biztosítani fogják. A határőrség arról biztosította a várost, hogy ha a lakók megőrzik nyugalmukat, a szovjet csapatok nem vonulnak be Sopronba. A rendőrséggel való sikeres megállapodás után a hallgatók, mint karszalagos segédrendőrök kapcsolódtak be a rend fenntartásába. Ettől a naptól kezdve rendőrök, határőrök és hallgatók együtt járőröztek a város utcáin.

1956. október 27. (szombat)

A Soproni Egyetem MEFESZ Bizottság már az előző nap tájékoztatta a város dolgozóit, hogy 27-én délelőtt 10 órakor kerül megválasztásra Sopron Város Ideiglenes Nemzeti Tanácsa. A MEFESZ javaslatára 10 tagú Intéző Bizottság állt fel. Az erdőmémöki főiskolát és az egyetemi karokat Gyulai Zoltán és Sébor János professzorok képviselték. A bizottság a főiskolán megfogalmazta a Nemzeti Tanács kiáltványát. A hallgatók a soproni nyomdában elkészítik 17 pontos kiáltványukat,: „A soproni egyetem karai állást foglaltak népünk szabadságharcának szent ügyében.” címmel.

1956. október 28. (vasárnap)

A Soproni MEFESZ a közigazgatás biztosítására, az ügyrendek lebonyolítására spontán csoportokat és bizottságokat szervezett. A ránk maradt dokumentumok szerint hat csoport állt fel:

220