Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)

Bevezető

Egyetemi és főiskolás diákmozgalom 1956-ban

tanárok és a hallgatók közösen választották meg, nem egyszer a diákbizottságok kezdeményezésére.34 Az új egyetemi-főiskolai vezetőség nyilvánosan deklarálta, hogy támogatja a diákmozgalom által megfogalmazott követeléseket, nem lépve túl politikailag a műegyetemisták október 22-i tizenhat pontjának kereteit. A forradalmi bizottságok az intézmények belső viszonyaitól függően alapjában véve kétféle magatartást tanúsítottak, volt ahol átvették az irányítást, hozzákezdtek az egyetemi autonómiával, az oktatással összefüggő kérdések rendezéséhez, s listákat állítottak össze a Rákosi-rendszer idején kompromittálódott tanárok eltávolítására, másutt viszont csak a rend, a nyugalom helyreállításával foglalkoztak, igyekeztek a hallgatókat visszatartani az eseményekben, különösen a fegyveres harcokban való részvételtől.

Az egyetemisták felújítottak egy, a háború utáni koalíciós korszakban népszerű, főként az MKP által alkalmazott gyakorlatot, az un. falujárást. A nagyobb egyetemi városokból, központokból - Miskolcról, Pécsről, Veszprémből, Gödöllőről — a diákok jártak ki a környékbeli településekre segítettek a nemzeti bizottságok és a munkástanácsok megalakításában és működtetésében. Közreműködtek a napi feladatok ellátásában, az élelmiszer adományok összegyűjtésében és elszállításában. Egyetemi Forradalmi Diákbizottság a Nagy-kormány programjának népszerűsítése érdekében október végén bölcsészekből álló két-háromtagú csoportokat küldött szét az országban.35 Szintén az ELTE diákjai érkeztek az Országos Nemzeti Bizottság megbízólevelével Egerbe, hogy felkészítsék a falujárásra önként jelentkezőket. Egy demokratikus szocializmus koncepció szellemében általános politikai tájékoztatót tartottak, és gyakorlati tanácsokat adtak a községi nemzeti bizottságok megalakítását illetően. Az önkéntesekből álló csoportoknak nem sok idejük maradt a vállat feladat teljesítésére.36

Az egyetemi és főiskolás ifjúság országszerte jelentős szerepet játszott az új karhatalom, a nemzetőrség létrehozásában, amelynek felállítását Nagy Imre október 28-án jelentette be a Magyar Rádióban. Ezek szervezése már aznap megkezdődött. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán, többnapos előkészítő megbeszélések után, 28-án alakult meg az első nemzetőregység. Másnap a budapesti főkapitányságtól kapott fegyverekkel megkezdődött a hallgatók felfegyverzése. A létszáma - becslések szerint 150-200 fő lehetett. A bölcsészkari nemzetőröket különböző helyekre vezényelték. 120 diák a rendőrség kötelékében, a Mosónyi utcái laktanyában teljesítettek szolgálatot november 4- ig.37 Nemcsak a bölcsészkar épületét biztosítása volt a feladatuk, de őriztek más épülteket is, többek között az írószövetség székházát, az újjáalakulóban lévő Független Kisgazdapárt Semmelweis utcai központját és a Belügyminisztérium Roosevelt téri épületét. Egy szakasz bölcsész biztosította a Pest megyei ÁVH Aradi utcai központját. Mindemellett rendszeresen járőröztek az V. kerületben.38 Komolyabb bevetésben azonban nem vettek részt. Megalakult a nemzetőrség az egyetem jogi karán és a TTK-n is.39

34 A Budapesti Orvostudományi Egyetemen 1956. október 28-án sok oktató és hallgató jelenlétében alakult meg az egyetem forradalmi bizottsága, elnöke Zsebők Zoltán professzor, titkára Pataky István docens lett.

35 Barek István, Pomogáts Béla és Gömöri György Győrbe, Nagy Lajos, Román Károly, Vörös Károly és Tóth Ede tanársegéd Sopronba utaztak. Gedai István vezetésével egy négytagú delegáció Kecskemétre és Jászberénybe ment le. (Beck - Germuska: Forradalom a bölcsészkaron. 96-97. o.)

36 Kozári: Az 1956-os forradalom eseményei az Egri Pedagógiai Főiskolán. 34e-344. o.

37 Pozsár István: Az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság Története és vázlatos értékelése (ÁBTL 3. 1.5. O- 10847.)

3S Beck - Germuska: Forradalom a bölcsészkaron. 86-91. o.; Diák- és ifjúsági mozgalmak 1956-1958. 332. sz. irat.

39 Diák- és ifjúsági mozgalmak 1956-1958. 278. sz. irat.; Frivaldszky: Ötvenhat műegyetemistái. 214. o.

21