Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Bevezető
Vida István kérdőjelezték meg. A tervgazdálkodáson alapuló magyar gazdasági rendszert felül kívánták vizsgálni, de a piacgazdaság bevezetése szóba sem került. Azt akarták, hogy a gazdaságpolitikát az ország adottságaihoz és a nemzeti érdekekhez igazítsák, s nagyobb támogatást kapjon a mezőgazdaság, nemcsak a téeszek, hanem az egyéni gazdák is. Szinte minden egyetemista követelés között szerepelt a kötelező beszolgáltatás eltörlése. Számos javaslat hangzott el a munkásság és a parasztság helyzetének javítása érdekében. Külpolitikai téren a Szovjetuniótól való egyoldalú gazdasági és politikai függőség felszámolását, és az államok egyenjogúságon alapuló normális kapcsolatok helyreállítását célozták. Felmerült a határon túl élő magyar kisebbség helyzete is, de területi kérdéseket egyedült a soproniak vetettek fel, az „Erdélyi Magyar Autonóm Terület” hovatartozását feszegetve. Érdekes módon több helyütt is felvetették az egyetemisták a dunai államszövetség létrehozásának gondolatát. Az egyetemisták és főiskolások valamennyi program jellegű összeállításában nagy nyomatékkai szerelt a nemzeti jelképek, a Kossuth-címer, az ünnepek, mindenekelőtt március 15-e megünneplésének visszaállítása, és a sztálinista rekvizitumok, a Sztálin- szobrok, utcanevek, képek, stb. eltávolítása. Ezek az önkényuralomra emlékeztettek, s sértették az emberek nemzeti érzését. Az egyetemista és főiskolás fiatalságot tehát 1956 októberében egy szocialista alapon álló, független, demokratikus Magyarország megvalósítása foglalkoztatta. Nem rendszerváltást akart, hanem rezsim váltást, a Rákosi-rendszer megszüntetését; nem forradalomra, fegyveres harcra készült, hanem gazdasági és politikai reformok, életbelépését szorgalmazta. Nagyobb szabadságot, jobb tanulási feltételeket és lehetőségeket, valamint jobb ellátást szeretett volna megteremteni. A diákmozgalom kulcsszerepe az októberi nemzeti felkelés és forradalom kirobbanásában abban van, hogy összegyűjtötte, pontokba foglalta a néptömegek követeléseit, népszerűsítette és terjesztette azokat, ezzel célt, cselekvési irányvonalat tűzött ki a tömegek számára. A forradalom napjai Az október 23-i első szovjet katonai beavatkozás következtében a fegyveres felkelés eszaklációja, az állam- és pártapparátus megbénulása, a rendőrség és az államvédelmi szervek elbizonytalanodása, a terjedő munkabeszüntetések, s a DISZ vezető testületéinek széthullása a diákifjúsági mozgalmat is új helyezetet elé állította. A MEFESZ szervezeti kiépülése, egy-két kivételtől eltekintve, gyakorlailag megtorpant, különböző elnevezésű egyetemista szervezetek, diákbizottságok vették át a mozgalom irányítását, amelyek a Nagy Imre-kormány megalakulásásig, illetve a többpártrendszer visszaállításáig jelentős szerepet játszottak az ország, illetve szűkebb pátriájuk életében. A szegedi MEFESZ országos vezető és kezdeményező szerepe október 23-a után megszűnt, tevékenysége Szegedre és környékére korlátozódott, ami összefüggött azzal a sajátos helyzettel, hogy a városban október 25-től katonai közigazgatást és kijárási tilalmat vezettek be, s a hallgatók nagy része hazament.22 Helyét az ELTE Bölcsészettudományi Karán október 25-én megalakult Egyetemi Forradalmi Diákbizottság (EFDB), illetve a budapesti műszaki egyetemek, a BME és az ÉKME kollégiumi diákbizottságai összefogásával október 28-án - a MEFESZ utódaként - létrehozott, majd két nap múlva átszervezett Budai Egyetemi Forradalmi Albizottság (BEFA) vette át. Miskolcon a Diákparlament, Debrecenben a 23- án, a három egyetemen, a KLTE-n, a DOTE-n és a Mezőgazdasági Akadémián megválasztott ún. Tízes Bizottságok23 koordinálták a fiatalok ténykedését. Másutt, például 22 Farkas: Szegedi egyetemisták a forradalomban. 25-26. o. 23 Filep: Egyetemi diákmozgalmak Debrecenben. 192. o. 18
