Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)

Bevezető

Egyetemi és főiskolás diákmozgalom 1956-ban

pártbizottság vezetői, közöttük Grósz Károly, az agitációs és propagandaosztály vezetője, valamint egyedül álló módon miskolci nagyüzemek képviselői is. A tanácskozás - a Diákparlament - kifejezetten politikai felhívást fogadott el, amely a független és szocialista Magyarország megteremtését tűzte ki célul.20 A vita hevében a gyűlést levezető elnök Dobi Imre, a DISZ egyetemi vezetőségének tagja, továbbá Erdélyi Ferenc tanársegéd, az egyetem DISZ titkára lemondtak. Az egyetemi DISZ bizottság ezt követően már nem működött, de a MEFESZ sem alakult meg. Október 22-én a miskolci egyetemistákat sem az egyetemi ifjúsági mozgalom szervezeti kérdései, hanem általános politikai kérdések foglalkoztatták.21

A népes egyetemi és főiskolai gyűléseken elfogadott határozatok, felhívások, kiáltványok nagyon hasonlítanak egymásra, a közös vonások markánsabbak, mint az eltérések. Ez arra vezethető vissza, mint említettük, hogy az egyetemi hallgatók között nagyon hamar kialakult egy sajátos, személyes érintkezésen alapuló kapcsolatrendszer, amely a gyors információcsere révén lehetővé tette a célok, a követelések és a cselekvés összehangolását. Szinte valamennyi dokumentum két részből állt: az egyik a diákok tanulmányi és szociális igényeit sorolta fel, a másik a Rákosi-rendszer megreformálását, célzó elképzeléseket tartalmazta, beleértve a szovjet csapatok kivonását. Az egyetemisták már október 20. és 23. között, tehát még a forradalom kirobbanása előtt fokozatosan radikal izálódtak. Az egyetemi autonómiát, az oktatáspolitikai és szociális kérdéseket, bolygató megnyilatkozásokat 22-23-ára felváltották a politikai jellegű követelések, s azok maguk is átstrukturálódtak; első helyre a szovjet csapatok kivonása, a nemzeti függetlenség helyreállításának ügye került. A diákok követelései zömmel a konkrét szituációhoz, az adott gazdasági és politikai helyzethez kötődtek, hosszú távú stratégiai jellegű célkitűzések csak három helyen fogalmazódtak meg. A miskolciak 22-én „új, független Magyarország” megteremtését, „önálló szocialista kül- és belpolitikát” követeltek, s leszögezték: „Szocializmust akarunk, de önálló államban.” Egy nappal később Sopronban és Veszprémben már a „független és semleges Magyarország”-ról beszéltek, „önálló nemzeti kül- és belpolitikát” sürgettek. Veszprémben követeléseik lényegét abban a jelszóban foglalták össze, hogy „Szocializmust magyar módra.” A politikai intézményrendszert illetően a legfontosabb követelések a következők voltak: az egypártrendszer felszámolása, a többpártrendszer helyreállítása, új, demokratikus nemzetgyűlési választások kiírása, a bírói függetlenség biztosítása és a nyilvánosság pártállami ellenőrzésének, s az információ-áramlás blokkolásának megszüntetése. Az egyetemisták kívánatosnak tartották a kormány átalakítását, sőt a miskolciak új kormány megalakításának gondolatát is felvetették. Személyi változásokat sürgettek: Nagy Imre téljen vissza állami és párttisztségeibe, mindenekelőtt a kormány élére, a leginkább kompromittálódott sztálinista politikusokat távolítsák el. Nagy hangsúllyal követelték a hibás politikáért és a törvénysértésekért felelős vezetők, mindenekelőtt Rákosi Mátyás bírói úton történő felelősségre vonását, és Farkas Mihály ügyének nyílt tárgyalását. A diákok a politikai gyakorlatot jogi alapokra szerették volna helyezni, ezért követelték az 1949. évi alkotmány betartását, a törvényesség helyreállítását, az emberi és politikai szabadságjogok, mindenekelőtt teljes vélemény, szólás és sajtószabadság biztosítását. (Az egyesülési és gyülekezési jog, valamint a lelkiismereti és vallásszabadság kérdése a fiatalok körében ekkor nem merült fel.) Érdemes megemlíteni, hogy a tulajdonviszonyokról sem szóltak, az ún. Szocialista vívmányokat, a termelő eszközök közösségi birtoklását, az államosításokat, a nagybirtokrendszer felszámolást nem

20 Diák- és ifjúsági mozgalmak 1956-1958. 35. sz. irat.

21 Szakolczai Attila: Miskolci egyetemisták a borsodi forradalomban. In: Nagy Imre és kora. Hl. 109-128. o. (A továbbiakban Szakolczai: Miskolci egyetemisták a borsodi forradalomban.)

;.ord-7^vlS