Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - A./ Budapesti felsőoktatási intézmények
Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen- Összeállította Zsidi Vilmos Ahhoz, hogy árnyaltan láthassuk a forradalom alatti eseményeket, kissé vissza kell tekintenünk az Egyetem történetében, s azt is tudnunk szükséges, hogy a forradalom és szabadságharc idejére szinte semmi korabeli, az események alatt keletkezett forrásanyag nem áll rendelkezésünkre. Ugyancsak hiányoznak a visszaemlékezések, az oral history források, bár résztvevők közül még jó néhányan élnek, nehéz összefüggő, pontos képet alkotni az egyetemi történésekről. A fellelhető töredékek alapján készült az alábbi összeállítás, nem adva fel a reményt, hogy előbb-utóbb csak kiegészülhet a mozaikkép... Az intézmény sajátos képződmény volt a felsőoktatási hálózatban: 1948-ban az első „marxista egyetem” megteremtésének szándékával hozták létre. Mintegy fél évszázaddal korábban megfogalmazott és lappangó koncepciót valósítottak meg az önálló közgazdaságtudományi egyetem megszervezésével, de a régi gondolatot rögtön agyonsújtották az ideológia béklyójával. Az új egyetem kevés ponton mutatott folytonosságot elődjével a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karával. A fordulat évében megalapított Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem 1953-ban Marx Károly nevét vette fel. A magalakulás példátlan tisztogatással járt: A tanári kart szinte teljes egészében lecserélték. A 1I-IV. évfolyamos hallgatóknak nagyjából a felét bocsátották el egy felvételi vizsgának nevezett politikai - ideológiai szűrést követően. Az I. évfolyam hallgatói közül csupán szakérettségivel rendelkeztek, amit egy egyéves gyorstalpaló tanfolyammal lehetett megszerezni. A hatalom új épületben helyezte el a nagy elvárás övezte intézményt: 1951- ben a Szerb utcai épületből az Ybl Miklós által tervezett egykori Fővám palotába. A jelentős háborús károkat szenvedett Duna parti neoreneszánsz épület így megmenekült lebontástól. A rövid idő alatt végrehajtott nagyszabású szervezetátalakítás óhatatlanul nagyarányú színvonalcsökkenéshez vezetett. Hiába vettek részt az intézmény szerzésében, illetve az oktatásban a rendszer prominensei, - mint Béréi Andor, Andics Erzsébet, Nagy Tamás, Nagy Imre, Rudas László, vagy Pach Zsigmond Pál - idejük nagy részét nem oktatás, hanem a politikai játszmák, illetve az állami, valamint pártfunkciónáriusi feladataik kötötték le. A felsoroltak eredményeként átmenetileg középfokú szintre süllyedt az oktatás színvonala. A nehéz körülményeket azonban nagyban képes volt ellensúlyozni a lelkesedés, ahogy Berend T. Iván, a korszakban az Egyetem hallgatója visszaemlékezésében leírja: „... nagy történelmi vállalkozás részesének éreztem magam.”185... A legjobbak persze ilyen helyzetben is megtalálták a kiemelkedés útját: „A színvonaltalanságot is előnyünkre fordítottuk, hiszen zavartalanul merülhettünk el a kutatómunkában.”186 A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem ideológiai meghatározottsága, valamint a politikai élettel való szoros kapcsolatuk folytán az oktatók és a hallgatók egyaránt fogékonyak voltak a változásokra. Tanárok és diákok is részt vettek az elhibázott gazdaságpolitika kritikájában, szervezték, látogatták a Petőfi, valamint a Széchenyi Kör tömegeket vonzó üléseit. (Pl. Markos György, Gondi József stb.) Egészen sajátos politikai 185 Berend T. Iván: A történelem - ahogyan megéltem. Bp., 1997. 69. p. 186 Uo. 71. p. 177
