Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - A./ Budapesti felsőoktatási intézmények
Eötvös Loránd Tudományegyetem kollégiumában. A feladat az egyetemi forradalmi bizottságok munkájának koordinálása, és a magyar egyetemek politikai képviselete. A bizottság országos diákparlament összehívását kezdeményezte, amelyre végül november 1-én került sor. Október 26-án megalakult a bölcsészkaron az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság, amelyben a kar hallgatói és oktatói is képviseltették magukat. Október 25-én tragikus esemény történt az egyetem életében. Az egyetem oktatóinak küldöttsége az Akadémia utcai pártközpontba ment, hogy az ELTE követeléseit átadja a pártvezetésnek és tárgyaljon azok megvalósításáról. I. Tóth Zoltán, a Történettudományi Kar dékánja - aki a közlekedési nehézségek miatt késve érkezett az egyetemre - csatlakozni kívánt a küldöttséghez és két másik oktatóval az Akadémia utcába sietett, a pártközpontnál kitört lövöldözésben meghalt.166 (Tiszteletére emléktáblát állított a kar az ELTE BTK tanácstermének falán 1992-ben.) A harcokban október 25-én és 26-án két bölcsészhallgató is életét vesztette.167 A kar vezetését I. Tóth Zoltán halála után Varga János egyetemi docens, dékán helyettes vette át, akit a karon működő Egyetemi Diákbizottság tagjának is megválasztottak. Október 28-án megalakult a bölcsészkaron a nemzetőrség, amely a rend fenntartását tartotta fő feladatának, de a szervezett egyetemista csoportot más feladatok ellátására is igénybe vették. Az ELTE többi karai is szerepet vállaltak a forradalom védelmében, de a kezdeményező szerep elsősorban a bölcsészkar hallgatóira és a társadalomtudományi képzésben részt vevő hallgatókra hárult. A Jogi Kar épületében is megalakult a nemzetőrség és fegyveres szolgálatot is elláttak a kar környékén. Az egyetem vezetése ezekben a napokban arra helyezte a hangsúlyt, hogy a hallgatóit és az egyetemet megvédje minden atrocitástól és terveket készítsen az elkövetkező időkre. A rendkívüli helyzetben, amikor a központi államhatalom sem tudott megfelelő instrukciókat adni, hatalmas felelősség hárult a rektorra és munkatársaira. Normális egyetemi munkára nem volt lehetőség, az utcákon zavaros volt a helyzet, az egyetem kollégiumaiban rekedt hallgatókról gondoskodni kellett, meg kellett oldani élelemmel való ellátásukat, megakadályozni minden atrocitást. Ennek a felelősségteljes feladatnak az egyetem akkori vezetése megfelelt. Október 31-én összeült az ELTE Rektori Tanácsa, október 23-a óta először. A tanács tagjai egyhangúan úgy gondolták, hogy megszűnt jogcímük az egyetem vezetésére, ezért “A rektori tanács kimondja, hogy a forradalmi helyzet következtében megbízását megszűntnek tekinti, s ezennel lemond. Az egyetem vezetését a karokon alakított forradalmi bizottságok és az ezekből alakított összkari egyetemi forradalmi bizottság vegye át. A rektori tanács ugyanakkor kijelenti, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel támogatja a Forradalmi Bizottságokat munkájukban.”168 Az ELTE Központi Forradalmi Bizottsága 1956. november 2-án alakult meg.169 A Rektori Tanács lemondásával és a hozott határozattal gyakorlatilag legalizálta a kialakult helyzetet és elismerte a kari forradalmi bizottságokat. Az ELTE oktatói ugyanekkor nyilatkozatot adtak ki “Egyetemi szabadságot” címmel, amelyet az Egyetemi IJjúság és a Magyar Nemzet közölt. Ebben a tanítás és tanulás szabadságát, az egyetemi autonómia megteremtését, a tudományos fokozatok adásának jogát, az egyetemi oktatás anyagi alapjainak a megteremtését, szabad ifjúsági szervezetek alakítását követelték.170 Október 28-án megalakult a Jogi Karon a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága, amelynek több egyetemi oktató is tagja volt. A konszolidálódó 166 Hanák Péter: Szobrok - Töredék fiaimnak. = Ragaszkodás az utópiához. Bp. 1992. Liget 51-56 p. 167 Beck - Germuska i. m. 80-81. p. 168 ELTE Lt. Rektori Hivatal iratai 1/i. Bizalmas iratok 1956. október 31-i. ülés 169 ELTE Lt. Rektori Hivatal iratai 1/i. Bizalmas iratok 1956. november 2-i ülés 170 Beck - Germuska i. m. 105-106. p. 125
