Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - B./ Vidéki felsőoktatási intézmények
Paczolay István korlátozása” címén bírósági eljárás indult a küldetésben résztvevők ellen, de ez - ebben az esetben - felmentéssel végződött. (SzF-51-53 és Rozmanith Antal emlékezéséből) Az október 25-től november 3-ig a 43 m-es rövid hullámon működő Szabad Veszprém Rá-dió a korábban meglévő rádiós szakkör 20 m-es hullámsávon dolgozó adójának teljesítmény-növelésével és hullámhosszának 43-m-re való megváltoztatásával jött létre. A hírek és a hozzátartozóknak szóló üzenetek mellett beszámolt pl. a székesfehérvári, október 24-i sortűz áldozatainak temetéséről. Közölték Szabó Pál interjúját Brusznyai Árpáddal a megyei forradalmi bizottság elnökével, tudósítottak a Mosonmagyaróváron az ÁVH-sok által agyonlőtt Szalai István főiskolai hallgató veszprémi temetéséről. Egy politikai tiszt, Majoros Pál megpróbálta - sikertelenül - zavarni az adást. A forradalom után a rádiót irányító Dobos Dezső adjunktust eltávolították az egyetemről, Fábián Pál technikus (aki helyett először a nevikis Fábián Pál kutatót tartóztatták le) fegyelmi büntetésben, visszaminősítésben részesült. A rádió munkájában bemondóként, más rádiók adásának figyelésében több oktató is részt vett. (MGy-162-164) A 23-i színházi nagygyűlésen - ahol elsőként Vékony Ferenc hallgató követelte az oroszok kivonulását - dr. Benedek Pál professzor is hozzászólt, egyetértve az előtte szólókkal annyiban, hogy egyetért a szólásszabadsággal. Egyébként állandóan kapcsolatban volt a budapesti pártközponttal, a kapott utasításoknak megfelelően vállalt el vagy mondott le tisztséget. Igyekezett a diákokat visszatartani az eseményekben való részvételtől. Utolsó előadásán - többek között - a következőket mondta: „Ma hazánkban forradalom van, amelyben emberi életek vesznek el... Az országnak nem hősi halottakra van elsősorban szüksége... Ha mégis belekeverednének, akkor álljanak annak az élére, akadályozzák meg a fegyelmezetlenséget és az ön-célú erőszakot.” (SzF-13) Jól beszélt franciául és oroszul is. Október 27-én egy küldöttséggel járt a szentkirályszabadjai katonai repülőtéren, a szovjet parancsnokságon, megpróbált megállapodni velük, hogy kapnak kenyeret, nem kapcsolják ki a villanyt, ők viszont nem támadják meg a várost. A szovjet parancsnok, egy vezérőrnagy tiszti becsületszavát adta, garantálja a testi épségünket, míg neki van a dolgokba beleszólása (MGy-119-120). Később, a deportálások után sikerült találkoznia a Veszprémet megszálló orosz ejtőernyős alakulat parancsnokával, egy ezredessel, akinek szemrehányást tett azért, hogy egyetemista diákokat vittek el a Szovjetunióba. A beszélgetés azzal fejeződött be, hogy az ezredes megfenyegette, hogy őt is bevágják egy diák-vagonba és ő is részt vehet egy ilyen utazáson a Szovjetunióban. (MGy-417) Harcok A legnagyobb harcok - amikor nem egymást lőtték az oroszok - a Rákóczi téren és a Várban voltak. (SzF-27) Feljegyezték, hogy Veszprémben többször magyar pénzügyőröket kötöztek az orosz tankokra, hogy a felkelők ne lőjenek rájuk. (MGy-348) A magyar veszteség az országban halottakban több mint 2500, a sebesültek száma közel 20 ezer volt. A szovjet honvédelmi minisztérium veszteséglistája szerint a hadműveletben részt vett 7349 tiszt, 51472 tiszthelyettes és sorkatona. Veszteség 2170 fő, 669 halott, köztük 85 tiszt, 1450 sebesült, 51 eltűnt. (HM-3.41) A magyar hadsereg vesztesége halottakban 250 és 300 közé tehető, Veszprémben a 31. orosz ejtőernyős hadosztály veszteségei: 45 halott, 92 sebesült. - A Felsővárosi temetőben 13 magyar katonát temettek el, köztük egy katonai mentőautónak a kórház előtt agyonlőtt soffőrjét és ápolóját, valamint egy párttitkárt (Páger Jánost), aki magánál tartotta „szolgálati fegyverét”, amit megtaláltak nála és hiába mutatta a pártigazolványát, mégis agyonlőtték a Várban. Különböző veszprémi temetőkben 12 polgári áldozat nyugszik. (MGy- 404, 430-431) A megtorlások során 367 embert végeztek ki. (1849 őszén a császári hadbíróság ítélete alapján 123 emberen hajtották végre a halálos ítéletet.) (KK-91) Veszprémben Pap János (a leendő első titkár) november 5-én többek 392
