Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - B./ Vidéki felsőoktatási intézmények
Szegedi felsőoktatási intézmények tüntetés a Kossuth Lajos sugárúton folytatódott, s Baráti Dezső rektor csak a Széchenyi tér sarkánál érte utol a tüntetőket. Az AVH épülete előtt már felhangzott a „Vesszen az ÁVÓ!” jelmondat is, de a tüntetés inkább az üzemekhez, gyárakhoz (Ruhagyár, Konzervgyár) tartott. A délutáni műszak végeztével, 22 óra körül az üzemekből kijövő munkások is csatlakoztak a színházhoz visszatérő tüntetőkhöz. Majd ismét a Kossuth szoborhoz vonultak, ahol felolvasták a MEFESZ politikai követeléseit, Káló Flórián elszavalta a Nemzeti dalt, Bitcsey Károly pedig a Szózatot. Ezzel éjfél körül véget ért Szegeden az október 23-i tüntetés. 23 órakor, a tüntetés közepette, összeült az MDP szegedi városi Bizottsága. A tömeghangulat javítása céljából még az éjszaka folyamán eltávolították a Lenin-Sztálin szobrot.353 Mivel tisztában voltak a szegedi katonai és államvédelmi erők elégtelenségével, határozatot hoztak a megbízható kommunista káderek felfegyverzéséről. S még az éjszaka folyamán 120 géppisztolyt és több láda lőszert ki is osztottak, s a felfegyverzett kommunisták már a járőrözést is megkezdték. Október 24-én hajnalban arra ébredt Szeged városa, hogy szovjet harckocsik oszlopai dübörögtek végig a román határ felől Budapest irányába. Ezzel egyidejűleg a felsőbb katonai parancsnokság valamennyi szegedi katonai alakulatnál harci riadót rendelt el. Reggel pedig statáriumot és 17 órától kijárási tilalmat rendeltek el. A nyomasztó katonai fölény megfontoltabbá tette az egyetemi vezetőket és az ifjúság irányításában akkor már egyre nagyobb szerepet vállaló szegedi MEFESZ-t is. A forradalom és szabadságharc napjai alatt a szegedi egyetemisták és főiskolások, a MEFESZ addigi országos kezdeményező és vezető szerepe megszűnt, s 23-a után tevékenységük Szegedre korlátozódott. A városban zajló eseményekre azonban továbbra is jelentős hatással voltak. Délelőtt az egyetemisták és főiskolások nem mentek be az órákra. A fővárosi állapotokról értesülve pedig az egyetem vezetése is a tanítás szüneteltetése mellett döntött, s a vidéki hallgatókat megpróbálták hazaküldeni. Ennek ellenére a fiatalok többsége Szegeden maradt, s az aktívabbak az üzemekben igyekeztek felvenni a kapcsolatot a munkásokkal. A délutáni órákban a fiatalok ismét tüntetést kezdtek szervezni. Erre a rendőrség és a városi pártbizottság figyelmeztette az egyetem vezetőit a statáriumra. Ezért azok felhívással fordultak a hallgatósághoz: „Felelősségünk teljes tudatában és hazafiúi kötelességünktől vezetve kérjük az egyetemek ifjúságát, hogy hazánk rendkívüli helyzetében őrizze meg a nyugalmát és tartózkodjék minden tömeges megmozdulástól, gyűléstől vagy felvonulástól, mert csak ez a magatartás biztosítja, hogy Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács népünk bizalmát élvező elnöke minél előbb megvalósíthassa programját és hozzáfoghasson sajátos magyar viszonyainknak megfelelően a szocializmus építéséhez”.354 Néhány tanár pedig megpróbálta az utcára vonulást megakadályozni, még az Irinyi Diákotthon kapuját is bezáratták, hogy a benn lévők ne vehessenek részt a tüntetésen. A diákok azonban az ablakokon kiugrálva csatlakoztak az utcán vonuló társaikhoz. A hallgatókhoz egyre többen csatlakoztak a város polgárai, a munkások, az értelmiségiek és a középiskolások közül. A különböző csoportosulások végül az egyetem központi épülete előtt rendeződtek egységbe, és a Kárász utcán vonultak végig, majd a Takaréktár utcánál elfordultak a színház irányába. A tüntetésen az előző napinál sokkal inkább előtérbe kerültek az ÁVH ellenes, a szovjet-ellenes és a kommunistaellenes indulatok és jelszavak, majd ezek tettekben is kezdtek megnyilvánulni. A város különböző középületein található ötágú vörös csillagok nagy részét ekkor távolították el. Ez a „csillagtalanítás” érintette a középületek bejáratánál elhelyezett népköztársasági címeres táblákat is, ui. azokon is ott volt a gyűlölt szimbólum. 353 A szobrot november 4-e után visszaállították, de a város közvéleményének határozott követelésére 1960- ban másodszorra - ekkor már véglegesen - is el kellett távolítaniuk a város párt és tanácsi vezetőinek. 354 A felhívást aláírta Korpássy Béla (1907-1961) orvoskari dékán, Baróti Dezső rektor, a MEFESZ részéről pedig Putnik Tivadar, Deák Tibor, Hegyi Róbert, Lőrincz Lajos és Eisler Róbert hallgatók. 365
