Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - B./ Vidéki felsőoktatási intézmények
Szendi Attila - Lossné Acs Mária 5. Miskolc, 2006 Szirmay Tamás egykori hallgató visszaemlékezései az 1956. október 26-i miskolci sortűzre Miskolc 1956. október 26. [...] A tüntetés szétverése és a gyerekek letartóztatása futótűzként terjedt el nemcsak a városban de a megyében is. A MÁV dolgozói külön vonatokkal hozták be a bányászokat egész Északborsodból hogy csatlakozzanak a tüntetéshez ami a foglyok kiszabadítását követelte és a rendörfőkapitányság elé volt szervezve. A Zsolcai kapuban lévő rendőrkapitányságról tudni kell, hogy az épület felső két emeletén volt az AVH parancsnoksága kihalgató (olvasd kínzó) kamraival. A gyerekeket - a hírek szerint - itt tartották fogva. A tanács is tárgyalta az eseményeket és a helyzetet mindenki fenyegetőnek találta - de megoldást senki nem javasolt. A tanács felkért engem, hogy menjek a helyszínre és tegyek valamit ha tudok. A megyeházából autóval indultam el a Zsolcai kapu felé de a tömeg olyan süni volt, hogy a Búza térnél tovább nem juthattunk. Györffi gépkocsivezetőm akkor azt ajánlotta, hogy hátulról a Rudolf laktanyán keresztül (ami szemben volt a rendőrséggel) próbáljuk a szinteret megközelíteni. Ez így is történt és én pont abban a pillanatban értem a laktanya Zsolcai kapui kerítéséhez amikor a felső emeletről eldördült a sortüz. A látvány brutális volt, a széles utca szardínia módra meg volt pakolvaí, emberekkel akik most a földön feküdtek, nyöszörögve vonaglottak. De ami ettől még vérfagyasztóbb volt, hogy a vártán álló két AVOS altiszt kélyes mosollyal céloztak és löték le azt aki fel akart tapászkodni. Amit ez a két hóhér nem látott, hogy egyidőben megérkeztek a bányász külön vonatok és öntötték ki magukból a csákánnyal, dinamittal felfegyverezett bányászokat. Emlékezetembe örökre rögzítődött amikor egy mozgó testet épen célbavevő törzsőrmestert egy bányász csákánnyal egyetlen csapással jóformán ketté hasított. A feldühödött bányászok százai tódultak be az épületbe, ahol a rendőrségi szintek üresek lévén, hamar felértek az ÁVOS részre, akik azonban már egy titkos alaguton kereket oldottak kevés kivétellel. így az akkor Malinovszkij utcai kijáratánál elfogták az Á VO hírhedt szadista parancsnokát Gáti őrnagyot és feleségét Gátiné századost - akik teherautó után kötve végig kocsikáztatták Miskolc-Diósgyörött, majd a zenepalota előtti szovjet emjlékműre felakasztották őket. A vártán álló másik altisztet megpróbáltam megmenteni és a megyeházára vittük - a feldühödött tömeg azonban betört a megyeházára, kivitte Antal Istvánt a megyeház balkonjára ahonnan egy népítélet alapján ledobták agyontaposták majd őt is felhúzták főnökei mellé. Személyemben itt ért engem a történetem intő szele, hogy milyen csekély az egyén szerepe a történelem formálásában. Amikor is a törvényességre hivatkozva kimentettem Antalt az azonali helybeli retorzió elől - a népharag majdnem nekem is kiosztotta azt a sorsot amit - oly megérdemelten gálád elnyomóikkal szemben alkalmaztak. [...]„ 316
