Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - B./ Vidéki felsőoktatási intézmények
Nehézipari Műszaki Egyetem, Miskolc Ferenc egyetemi adjunktust, titkárává pedig a 24 éves Darin Sándor egyetemi tanársegédet választották meg - az alapító határozatban többek között leszögezte: „1. Azonosítjuk magunkat a szabadságharc célkitűzéseivel... Véleményünk szerint a legrövidebb időn belül létre kell hozni az Országos Nemzeti Tanácsot... 5. ... a Nagy Imre által vezetett kormányt elismerjük, támogatjuk. Követeljük a szakminiszterek között lévő egyes kompromittált személyek és a nem szakember miniszterek sürgős leváltását... A jelenleg hivatalban lévő kormányt a szabad választások után végleges kormány váltsa föl... 6. ... Elismerjük a demokratikus pártok szervezésének szükségességét, helyességét, de jelenleg a pártok közötti versengés nem vonhatja el a figyelmet és erőt az egész népre váró nagy feladatok megvalósításától. Javasoljuk, hogy a pártok egészséges politikai küzdelme csak a szovjet hadsereg teljes kivonása után kezdődjék meg. 7. A kormány a nép osztatlan követelését fejezte ki, amikor a szovjet csapatok teljes visszavonását kérte és a Varsói Szerződés felbontásával egyidejűleg ehhez kérte az ENSZ illetőleg a nagyhatalmak támogatását. 8. ... Magyarország semlegességének kinyilvánítása az egész nép általános és legfőbb óhaját teljesíti. 10. A szabadságharc érdeke és az elért eredmények megszilárdítása megköveteli, hogy a helyes célokkal kezdett tiltakozó sztrájk érjen véget és minden üzemben kezdődjék meg a termelő munka.” A Nemzeti Tanács megalakulását követően Fekete Simon, Mihala Ferenc és Darin Sándor a Megyei Munkástanács előtt ismertették a határozatot, mellyel Földvári Rudolf is egyetértett. November 3-án szombaton 5 óra 30 perckor a rádió jelenti, hogy három órás vitát folytatott az ENSZ Biztonsági Tanácsa a magyarországi helyzettel kapcsolatosan. 20 órakor Mindszenty József bíboros rádióbeszédében a lakosság nagy részének aggodalmát fogalmazta meg, mely szerint az egész helyzetet az dönti el, hogy a 200 milliós orosz birodalomnak mi a szándéka a határainkon belül lévő katonai erejével. Erre rövid időn belül választ is kaptak. November 4-én vasárnap hajnali fél négykor lövöldözés ébresztette fel a miskolci egyetemi diákszállók lakóit és a diákparlament vezetőit, akik az előző nap a szovjet csapatok bejöveteléről szóló hírek továbbításával is foglalkoztak. Az egyetem éjszakai belső őrségét a diákszállók tetején elhelyezett golyószórósok és a hejőcsabai úton posztoló kétfős őrség alkotta. Utóbbi vette észre a sötétben közeledő oroszokat, és miután a magyar nyelvű felszólításra nem kaptak választ, a korábban kiadott parancs értelmében a levegőbe lőttek. A lövöldözésre felriadó hallgatók szintén lőni kezdtek a diákszállók ablakaiból és tetejéről, látva az úton mozgó árnyakat. Ennek eredményeképpen több orosz katona megsebesült, de a néhány perc múlva érkező két harckocsi és egyéb motorizált egységek nehéz fegyverzetükkel azonnal tűz alá vették a diákszálló épületeit. A hallgatók az ablakokból kénytelenek voltak fedezékbe visszavonulni. A hátsó diákszálló őrségének tüzelése közben a diákszállók közötti térre hajtották ki az szovjet egységek a pincékbe menekült hallgatók egy részét. Mialatt az orosz katonák fokozatosan birtokba vették az Egyetemváros területét és az épületeket, a korábban tüzelő hallgatók fegyvereiktől megszabadulva elvegyültek a pincékbe menekült, valamint a szobáikban maradt hallgatók között. A tűzharc kb. fél óráig tartott, a legtovább a hatodik épület őrsége folytatta a tüzelést egy negyedéves hallgató vezetésével. Az oroszok az összeterelt hallgatóknál fontosabbakat kerestek, elsősorban az egyetem területén vélt amerikai kiképzötiszteket. A sikertelenség miatt körülvették a főépületet is, 305
