Magyarországi világi felsőoktatási intézmények a kezdetektől 1945/1948-ig - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 2. (Budapest, 2006)

II. Intézmények

Marosvásárhelyi Református Jogakadémia (1718) 1861-1870 Története:

Erdély harmadik református felsőbb iskolája, a marosvásárhelyi kollégium kezdetben a gyulafehérvári, majd a nagyenyedi kollégiumnak volt a partikulája, innen származtak rektorai és tanulmányi rendje. Az iskola anyagi alapját János Zsigmond vetette meg. A 16. században és a 17. század első felében az iskola külföldön végzett tanárai révén országos hírnévre tett szert, de jelentősége a század utolsó harmadában az Apáczai-tanítványok távozása után csökkenni kezdett.

A marosvásárhelyi kollégium, összehasonlítva az enyedivel szegény iskola volt: földbirtokkal nem rendelkezett és mivel a városi polgárság nem érezte a magáénak, féltette kiváltságait, csak kis mértékben támogatta. Annál inkább felkarolták a környékbeli arisztokrácia tagjai (lásd. a Teleki-család rendszeres mecénási támogatását), a nemesi és székely szabadparaszti társadalom tehetősebb képviselői, és adományaik révén az ún. kilencvenes diákok, azaz évenként kilencven diák ingyenes ellátását biztosították. A 18. század elejére az iskola annyira megerősödött, hogy a rektor a gimnáziumi osztályokban “a tehetségesebbeknek felsőbb tudományokat is tanított”. A diákokat négy osztályba sorolták: 1. rudimenta, 2. etymologia, 3. syntaxis és poetica, 4. felső osztály: rhetorica, logica, theologia. Igazi felsőfokú képzést biztosító kollégiumi rangra a sárospataki kollégium hazátlanná vált tanárai fejlesztették. Ennek előzménye, hogy 1671-ben a rekatolizált Báthory Zsófia elűzte Sárospatakról a református tanári kart és a diákokat, akik Apafi Mihály hívására Gyulafehérváron telepedtek le. A Rákóczi szabadságharc után 1716-ban onnan is távozniuk kellett és egy részük Marosvásárhelyen lelt otthonra, ahol egyesültek az ottani partikulával. 1718-tól kezdte meg a vásárhelyi kollégium a magasabb képzést nyújtó működését: ekkortól rendszeressé és szervezetié vált az akadémiai tagozaton folyó filozófia és teológiai oktatás. 1794-től megkezdték a jogtudomány oktatását is. így alakult ki az iskola végleges, a 19. század derekáig érvényes szervezeti formája: két elemi osztály, hat gimnáziumi osztály, úgymint a 1. német, 2. grammatica, 3. syntactica, 4. rhetorica, 5. poetica, 6. logica, melyek elvégzése után azok, akik tovább kívántak tanulni, aláírták a kollégium törvényeit (subscribáltak), tógátusok lettek és elkezdték felsőbb tanulmányaikat, ami két-két esztendő filozófiai, jogi és teológiai stúdiumot jelentett. A kollégium vonzerejét növelte a Királyi Tábla, melyet 1754-ben helyezett az erdélyi országgyűlés Medgyesről Marosvásárhelyre és ahol a jogi pályára készülő fiatalok, a kancellisták, joggyakorlatot folytattak.

78