Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Bekő Tamás: Az 1956-os forradalom Zalatárnokon
372 Bekő Tamás előtt mezőgazdasági cselédként és sommás munkásként dolgozott. Katonai és hadi szolgálatát mint szakaszvezető 1942. október 5-től 1945 áprilisáig a zalaegerszegi 17/111. gyalogezred kötelékében töltötte. Ezt követően 1945. május 1-től 1946. április 1-ig rendőri szolgálatot teljesített Zalalövőn és a Sümegi Járási Rendőrkapitányságon. Innét házasságkötése miatt leszerelt és a felsőbagodi gépállomásra került traktoros brigádvezetőnek. Miután elvégezte a mezőgazda- sági akadémiát, 1953. augusztus 25-én kinevezték a Zalatárnoki Gépállomás élére igazgatónak. Munkája elismeréseként kétszer pénzjutalomban, egy ízben miniszteri dicséretben részesült. Az 1956-os októberi események során a régi rendszerhez hű magatartást tanúsított. Ennek okán és ez idő alatt többször összekülönbözött a munkástanács elnökével. Október 28- án részt vett a felvonuláson és az iratégetésen. Később a Forradalmi Tanács üléseit is látogatta. A megtorlás idején belépett a munkásőrségbe. Káderlapján így jellemezték: „Becsületes elvhű elvtárs, az ellenforradalmi idők alatt szenvedő alanyként megállta a helyét. Az üzemben és a községben felmerült ellenforradalmi tevékenységet figyelemmel kísérte, az abból szerzett tapasztalatokat a gépállomás átszervezésére felhasználja. Jól meggondoltan a gépállomás szocialista átszervezésén megerősödésén dolgozik.” 1958-ban egy bírósági ügy miatt beosztásából fegyelmi úton leváltották és pártszerűtlen magatartása miatt kizárták az MSZMP-ből. Ezt követően a fővárosba költözött és 1959-ben mint hengerész a Kőbányai Könnyűfémmű Vállalatnál helyezkedett el. Ugyanitt később művezetőként foglalkoztatták. Budapesten hunyt el 1990. október 17-én. HM HIM HLI KI AI. 66228, MNL ZML Munkásőrség 1957., Zegi. Jb. 246/1959.,MSZMP F.ü. Dávid István 1962. ELMONT GERGELY (Nemesapáti, 1931. október 22.) tanár. Apja Elmont Gergely földműves, anyja Kurucz Mária. Nős Lévai Rozáliával (hk. Zalatárnok, 1956. január 3.), egygyermekes zalatárnoki lakos. Középfokú tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskola bútortervező szakán, felsőbb iskoláit a Pécsi Állami Pedagógiai Főiskola magyar nyelv és irodalom szakán végezte, ahol 1954-ben tanári képesítést szerzett. Előtte 1953. július 23-a és 1954. október 15-e között katonai szolgálatot teljesített Kaposváron és tartalékos tiszti tanfolyamot végzett Debrecenben. A diploma kézhezvételét követően 1954. október 15-től a Lenti Járási DISZ Bizottság úttörőtitkára, 1955. szeptember 1-től pedig gyakorló tanár Zalatárnokon. A tanítás mellett a községi DISZ-szervezet titkáraként szervezte a helyi ifjúsági sportéletet, művelődést és színjátszást. 1956. július 2-án újfent behívták katonának. Ezúttal a tapolcai 33. lövészezred kötelékében teljesített szolgálatot, ahonnét augusztus 31-én tartalékos al hadnagyi rendfokozattal szerelt le. Az 1956. október 23-i budapesti felkelésről másnap délelőtt - tanítás közben - értesült Fülöp Károly körzeti rendőr törzsőrmestertől. Ezt követően részt vett az október 27-i felvonuláson és az éjszakába nyúló iratégetésen. Október 29-én beválasztották a Zalatárnoki Forradalmi Tanács tagjai közé. A gyűléseken és a hangos híradón többször ismertette a lakossággal a falu követeléseit, verseket szavalt, nyugalomra és összetartásra intette a népet. A forradalom bukása után 1957. március 13-án letartóztatták és három napig fogva tartották Zalaegerszegen. Kiszabadulása után visszatért a községbe, ahol szembesülnie kellett az ellene irányuló vádakkal és támadásokkal. Ennek első lépéseként a Megyei MSZMP VB 1957. július 29-én megtartott gyűlésén a pártból való kizárása mellett döntöttek. „A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy nevezett az ellenforradalom ideje alatt erősen kompromittálta magát, illetve aktívan tevékenykedett a községben. Politikai és gazdasági követeléseket állított össze, melyet hangos bemondón keresztül és a gyűléseken is felolvasott, amivel csak szította a felbőszült tömeg pártellenes hangulatát. Mint az ellenforradalmi bizottság tagja részt vett a kommunista vezetők leváltásában, ezek közül is elsősorban a terület felelős kommunista rendőr elvtárs leváltásában. Követelései közül megemlítendő az A VH és a szovjet csapatok kivonása, továbbá az iskolákba a kötelező hitoktatás bevezetése, feszületek felrakása, Dicsértessék-kel való köszöntés és az iskolában a Hiszekegy imádkozása stb. A fegyelmi bizottság előtt a fentieket beismerte.” Ezt követően 1957. augusztus 6-tól 1958. január 31-ig rendőrhatósági felügyelet alatt állt. Büntetése lejártával, 1958. március 7-én alhad- nagyi rendfokozatától is megfosztották. A katonai bizottság véleménye szerint: „Nevezett aktívan részt vett az ellenforradalomban, felolvasta a 15 pontból álló követelést, követelte a keresztek felrakását az iskolá-
