Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Bekő Tamás: Az 1956-os forradalom Zalatárnokon
366 Be kő Tamás meghurcoltak, lehetett az munkás, paraszt vagy értelmiségi. 1956 decemberében törvény erejű rendeletben léptették érvénybe a közbiztonsági őrizetbe vételt, amely kimondta, hogy: „minden olyan személy, akinek tevékenysége vagy magaviseleté veszélyezteti a közrendet vagy a közbiztonságot, különösképpen pedig a termelő munka és szállítás zavartalan folyamatosságát, — 6 hónapnál nem hosszabb időtartamra - közbiztonsági őrizetbe vehető." Az Elnöki Tanács és a kormány 1957. március 19-én kiadott rendelete pedig kimondta, hogy: ,,azok az ártalmas személyek, akik veszélyesek az államra, a közbiztonságra, a szocialista társadalmi együttélésre, a gazdasági rendre vagy más fontos államérdekre", rendőri felügyelet alá helyezhetők, vagy lakhelyükről máshova telepíthetők.81 A Kádári restauráció országszerte rettegésben tartotta a lakosságot. Szinte bárkit letartóztattak és börtönbe vetettek, akire a gyanú árnyéka csak rávetült. Ha bizonyítékot nem találtak, kerestek, akiktől a legjobban tartottak, azokat halálra ítélték. Nezvál Ferenc, az Igazságügyi Minisztérium mellé kirendelt kormánybiztos álláspontja is erről árulkodott: „Az ellenforradalmi bűncselekmények ügyeiben igazságszolgáltatásunknak keménynek, gyorsnak és könyörtelennek kell lennie. ”82 Zala megyében Grabarics József megyei ügyész jelentése szerint a bűnüldözési munka 1956. október 26-ával kezdődően csaknem teljesen leállt, s csak decemberben kezdett némileg beindulni. Az 1957. január havában megindult nyomozási munka pedig szinte kivétel nélkül az ellenforradalmi bűncselekmények üldözésére, főként a fegyverrejtegetésre, a tiltott határátlépésre, az államellenes szervezkedésre és izgatásra szorítkozott.83 Zalatárnokon az első elrettentő és egyben legsúlyosabb ítéletet Borsos József - a munkástanács elnöke - ellen hozták, akit (a megyében negyedikként) 1957. február 6-án közbiztonsági őrizetbe helyeztek és internáltak.84 Borsos letartóztatásának okai a következőkben merültek ki: „Nevezett közbiztonsági őrizetbe helyezése azért vált szükségessé, mert az októberi ellenforradalmi események ideje alatt a gépállomás dolgozói előtt dicsőítette az ellenforradalmi tevékenységet, neki köszönhető, hogy a zalatárnoki gépállomáson közel egy hónapig sztrájk volt és egyáltalán nem volt termelés. Ugyanakkor a fizetését mindenkinek kiadatta aki nem is dolgozott. Állandóan rágalmazta a gépállomás vezetőit, ö akarta irányítani a gépállomás munkáját. A gépek összeszedésénél sztrájktörőnek bélyegezte aki az összeszedést kezdeményezte. Még ez év január 31-én is összeveszett Szabó nevű főkönyvelővel és olyan kijelentést tett, hogy addig nem nyugszik míg a bőrét ki nem teríti. Azt is hangoztatta, hogy az oroszok csak menjenek haza, majd ők tudják, hogy kit kell kinyírni. ”85 Röviddel ezt követően — február 16-án - Zalatárnokon is felállították a munkásőrséget.86 A 12 tagot számláló munkás milícia rajparancsnokának Bártfai Szabó András főkönyvelőt választották, helyettese Tóth Géza asztalos lett. Belépéskor valamennyi jelölt kézjegyével látott el egy nyilatkozatot, amelyben elismerte, hogy a legteljesebb önkéntesség alapján vállalja a megbízatást, és akár fegyverrel is hajlandó a népi demokrácia megvédésére. A tárnoki munkásőröket március 18-án és május 10-én is bevonták a járási riadóz- tatási tervbe.87 Utóbbi tervezet szerint - nappali riadó alkalmával - a gépállomás területén gyülekeznek, itt telefonon felveszik az összeköttetést a nagylengyeli szakaszparancsnokkal, és biztosítják a gépállomás területét egy esetleges ellenforradalmi támadás esetén.88 81 Stankovich 1989,216-217. 87 Uo. 83 ’56 Zalában. A forradalom eseményeinek Zala megyei dokumentumai 1956-1958. Szerk.: Csömör Erzsébet és Kapiller Imre. Zalai Gyűjtemény 40. (Zalaegerszeg, 1996.) 442. 84 Az 1957-ben 196 fő került közbiztonsági őrizet alá Zala megyében. 85 Úgy tűnik Bártfai és Borsos kezdettől fogva nem szívlelték egymást. Ez bizonyára abból fakadt, hogy amikor a főkönyvelőt 1956-ban a tárnoki gépállomásra helyezték, a sofőr szolgálati lakásába költöztették. Később a kistarcsai gyűjtőtáborban fogva tartott Borsos József nejének (férje ügyében intézett szabadon bocsátási) kérelmeit sorra visszadobták. „A mellékelt hivatalos feljegyzés adatai szerint a közbiztonsági őrizetbe helyezés okai fennállnak. A megye gépállomásai közül a zalatárnoki volt az, ahol a fegyelem a legkésőbb szilárdult meg, éppen Borsos József közreműködése okából. A párt járási intézőbizottsága elnökének véleményével ellentétben - amely lényegileg a szociális körülményeket veszi figyelembe - a közbiztonsági őrizet további fenntartását javaslom. ” - írta ennek kapcsán, a megyei főügyész még 1957. május 17-én. MNL ZML ZMÜ Közbiztonsági őrizetesek iratai. 86 A munkásőrség a levert 1956-os forradalom után, a szocialista hatalmi rendszer támogatására Magyarországon létrehozott, közvetlen pártirányítás alatt álló félkatonai szervezet volt. 87 A hadrend szerint a zalaegerszegi járásban felállított 2. század 2. szakaszának 3. raját. 88 MNL ZML Munkásmozgalmi események dokumentumai. Munkásőrség szervezésének személyi anyaga 1957. (a továbbiakban: Munkásőrség 1957.) A tárnoki munkásőrök (a maguk egyszerű módján) a faluban is igyekeztek rendet teremteni. 1957. augusztus 20-án bált rendeztek a községi kultúrházban. Estefelé Erdős Antal munkásőr azzal kereste fel Bártfai parancsnokot, hogy a bálban egy kisebb csoport Gombos Imre vezetésével kommunistaellenes hangulatot szít. Erre néhány munkásőr lemasírozott a helyszínre, ahol az „ellenforradalmárok klikkje” azonnal elkezdte ócsárolni a szürkekabátos bandériumot. „ Piszkos kommunisták, Kádár katonái, a rendőrség ide hozta őket a gépállomásra! ’’ — kiabálták feléjük, mire Erdős elvtárs eléjük lépett és határozott mozdulattal felpofozta a magukból kikelt „hőbörgőket.” MNL ZML MSZMP Zalatárnoki ÁMG szervezetének iratai 1956-1960. 130. 22. o.
