Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)

Orha Zoltán–Savanyú Bálint: Egy rézkori objektum leletei Keménfáról

Egy rézkori objektum leletei Keménfáról

35

Bikónikus tálak

A legtöbb jelenleg elemzett formailag besorolható töredék ebbe a csoportba tartozik. A bikónikus tálak a Balaton-Lasinja kultúra leggyakoribb edényformájának, vezértípusának számítanak.4 A feltáráson előkerült töredékek színe a barna különböző árnyalatai között (szürkésbarnától a vörösesbarnáig) váltakozik. Soványítóanyagként legtöbbször homokot, valamint gyakran kerámiazúzalékot, kevés kavicsot és egy töredék esetében szerves anyagot használtak. Egy töredéken bebökdösött és plasztikus, rátett bütyökdísz kombinációja figyelhető meg, valamint a tál felső részén jórészt lepattogzott, vékony agyagmáz látható (7. kép, 2016.4.2), 4 töredéken plasztikus, rátett bütyökdísz van (13. kép, 2016.4.23.; 14. kép, 2016.4.31.; 15. kép, 2016.4.34.; 16. kép, 2016.4.36). A plasztikus díszek minden esetben a tálak hasvonalán helyezkednek el. A rekonstruálható alakú bütykök háromszög alakúak, kissé lecsüngőek. Párhuzamaik Eszteregnyé- ről,5 Gellénházáról,6 Nagykanizsáról7 és Rigyácról8 is ismertek. Ez a díszítéstípus a Balatin-Lasinja kultúra egyik jellegzetességének számít.9

Két táltöredéken az edények hasvonaláról indított, kissé felhúzott, vízszintes állású hurkafül van (13. kép,

2016.4.27., 14. kép, 2016.4.28.). Hasonló edényeket többek között Andocsról,10 11 Gellénházáról," Nagykanizsáról,12 Rigyácról13 és Zalaegerszegről14 ismerünk.

Csőtalpas tál

A jelenleg elemzett anyagrészben egy töredék (15. kép, 2016.04.39) sorolható a csőtalpas tálak típusába. Soványítóanyagként homokot kevertek az agyaghoz. Sajnos se a csőtalp, se a tál formájára nem tudunk belőle következtetéseket levonni, pedig ezek az edények szintén gyakrabban előfordulnak a kultúra leletanyagában.15

Korsók

Az elemzett leletanyagból két peremtöredéket (13. kép, 2016.4.24.; 2016.4.25) ehhez az edénytípushoz lehet sorolni. A töredékeket homokkal, illetve homokkal és apró kaviccsal soványították. Közös jellemzőjük a szűkülő edénynyak és a kissé kihajló, vágott szélű perem. Mindkét töredék díszítetlen. Egy bikónikus, díszítetlen oldaltöredék is ide sorolható (16. kép, 2016.4.38). Valószínűleg a díszített oldaltöredékek egy része is ilyen edényekhez tartozhatott.

Csésze

Egy darab, perem fölé húzott, szalagfüles, enyhén bikónikus formájú töredék (7. kép, 2016.4.1) tartozik a jelenleg elemzett anyagból ebbe a formai csoportba. Az edény készítése során soványításként homokot, kerámiazúzalékot, apró kavicsot és szerves anyagot használtak. Az edény külső és belső felületét is be- böködéssel és bekarcolt parkettamintával díszítették, párhuzamai Dobri - Alsó-mezőn,16 Gellénháza - Városréten17 és Zalaegerszeg — Andráshidán18 kerültek elő.

Agyagkanalak

A jelenleg bemutatott töredékek között két agyagkanál van. Homokkal, illetve homokkal és apró kaviccsal soványították őket. Az egyik töredék fejrészén beböködött (11. kép, 2016.4.20), míg a másikon bekarcolt és beböködött díszítés látható (12. kép, 2016.4.21).

Az agyagkanalak a kultúra igen gyakori leletanyagának számítanak,19 azonban díszítésük nem elterjedt, a feltárásokról döntően díszitetlenek kerülnek elő. A korszakból két adatot ismerünk a kanalak díszítésére, Zalavár - Basasziget lelőhelyen egy kanál nyélrészét kannelurákkal,20 míg Balatonboglár - Borkombinát

4 KALICZ 2003, 14.; SOMOGYI 2000, 36.

5 TOKAI 2007, 6. kép 2.

6 HORVÁTH - H. SIMON 2003, Abb. 21.9., Abb. 22.10.

7 KALICZ 2003, 10. kép 2.

8 TOKAI 2007, 7. kép 1.

9 SOMOGYI 2000, 39.

10 SOMOGYI 2000, 4. kép 8.

11 HORVÁTH - H. SIMON 2003, Abb. 23.1., Abb. 24.9.

12 KALICZ 2003, 12. kép 7.

13 TOKAI 2007, 8. kép 1. és 10. kép 3.

14 P. BARNA - KREITER 2006, 6. kép 3.

15 SOMOGYI 2000, 36.; KALICZ 2003, 14.; P. BARNA - KREITER 2006, 51.; TOKAI 2007, 9.

16 HORVÁTH- H. SIMON 2004, Abb. 21.5.

17 HORVÁTH - H. SIMON 2003, Abb. 21.1.

18 P. BARNA - KREITER 2006, 3. kép 3.,5.

19 SOMOGYI 2000, 39; KALICZ 2003, 14; TOKAI 2007, 10.

20 M. VIRÁG 2005, 38.