Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Bekő Tamás: Az 1956-os forradalom Zalatárnokon
358 Bekő Tamás kola tantestülete - Takács József,43 Garamvölgyi Pál,44 Kovács Margit,45 Elmont Gergely, Elmont Gergelyné Lévai Rozália,46 Sipos Piroska47 és az orokláni tagiskola vezetője, Virágh Aranka48 - továbbá az iskola felső osztályos tanulói és a falu dolgozó népe. Elmont Gergely így emlékezett vissza ezekre a történelmi pillanatokra: „A tömeg elindulása után végighaladtunk a falun, és útközben többször elénekeltük a Himnuszt, a Talpra Magyart és még több nótát. Annyit megjegy- zek, hogy mindenki mást énekelt, nagy kavarodás volt, egymás hangját alig lehetett érteni. Amikor a templomhoz értünk, a tömeg megállt, és újra elénekelte a Himnuszt. Eközben valaki meghúzta a harangot, mire nagy keveredés támadt...”*9 A fiatal tanár szavaiból kiviláglik, hogy a demonstráció inkább zűrzavaros csődület benyomását keltette, mintsem ünnepélyes felvonulásét. Másfél-két óra múlva a tiltakozó menet ismét a tanácsháza elé ért, ahol Szarvas István a következőket intézte az egybegyűltekhez: „Nem csak azért jöttünk, hogy a lábunkat koptassuk, nekünk követeléseink is vannak!" Szavaira Gombos Jenő lépett elő, és beterjesztette, hogy ezentúl újra jegyezzék a vallást is az anyakönyvekbe. Felszólalását kitörő örömmel fogadták, többen köré gyűltek, és a vállukra vették. Utána Adravecz Pál orokláni lakos és mások kórusban követelték a begyűjtési iratok elégetését. Erre a tömeg ellepte a tanácsház udvarát, ahol a kezdeti tanakodásnak Fülöp törzsőrmester dörgedelmes szavai vetettek véget: „ Vagy csinálnak valamit, vagy nem, határozzanak és menjenek haza!” Végül a közakaratnak engedve a vb-titkár kinyitotta a begyűjtési hivatal ajtaját, és a nép „tűzhalálra” ítélte az irattárban őrzött dokumentumokat. Eleinte a tanács dolgozói részéről Horváth Margit elnök asszony próbálta kiadogatni a kevésbé értékes aktákat, a felajzott tömeg azonban benyomult a szárnyaszegett épületbe, és nekiesett az irattárnak. Kisvártatva az udvar közepére hányt termetes iratgúla fellobbant, a jelenlévők pedig megbabonázva nézték, ahogy a lángnyelvek mohón felemésztik a gyűlölt rendszer bizonyítékait. „Ha az árát nem is kaptuk meg, legalább a fűzénél melegedhettünk. ” - mondogatták egymás közt, mire a hivatalszolga rásuhintott egyet botjával az üszkös iratcsomókra. Miután a be- szolgáltatási irattár kiürült, és a tűz hamvadni kezdett, néhányan a szomszédos tanácsházából egy keret nélküli Rákosi-portréval és egy vörös zászlóval tértek vissza, majd ezeket is nagy üdvrivalgás közepette tűzre hányták. Röviddel éjfél után a nép lassanként szétszéledt, de sokan még nem haza, hanem a község mozi termébe mentek. Rendhagyó és különleges nap volt. Megbeszélnivaló tehát akadt bőven. Október 28-án reggel a tanácselnök rövid hangulatjelentésben tájékoztatta a járási tanácsot a rendkívüli eseményekről. „Tegnap este 8-tól 12 óráig volt tüntetés. Kb. 150-200 ember. Voltak fiatalok, idősebbek. Részt vettek a tanácsi és rendőrségi dolgozók is. Horváth Margit.”50 Eközben a község utcáin többen csoportokba verődve álltak és tanakodtak. Az idősebbek higgadtan társalogtak, míg a fiatalság hevesen gesztikulálva élménybeszámolót tartott az esti „műsorról.” Az iskolában felborult a tanítási rend, a munkások egy része még dolgozni sem ment el. Csupán az idősebb parasztok végezték a munkájukat kötelességszerűen. Különösen a társközségekben - Oroklánban, Vakolán és Szentkozmadombján - nem történt semmi említésre méltó esemény. Innét az élelmesebbje átjött Tárnokra, így értesült a helyi és országos fejleményekről. Még a délelőtt folyamán (vasárnap lévén) a falu színe-java részt vett azon a szentmisén, ahol Pesthy Sándor plébános fegyelemre és nyugalomra intette a népet. Prédikációjában nyomatékosan kijelentette: nem szeretné, 43 TAKACS JÓZSEF (Rábakovácsi, 1912. február 29.) igazgató. Nős, két gyermek apja. Oklevelét 1934. június 18-án a pápai tanítóképzőben szerezte. Farkas Árpád kántortanító és igazgató halála után, 1953. szeptember 22-én került Zalatárnokra. 1960. augusztus 1-jén Tüskeszentpéter- re helyezték. . 44 GARAMVÖLGYI (Grábner) PÁL (Felsőőr, 1895. február 25.) nevelő, majd igazgatóhelyettes. A győri tanítóképző elvégzése után, 1914. június 24-én kapta kézhez oklevelét, majd november 8-tól megszakítás nélkül a herényi római katolikus népiskolában szolgált, ahol igazgatóként élte meg a második világháborút. A háború után a szombathelyi külön igazolóbizottság 1946. február 14-én elrendelte nyugdíjazását. Ezt követően Zalatárnokra költözött feleségével, és 1950. november 1-től ismét tanítani kezdett. Innét 1966. július 15-én vonult végleg nyugállományba. Egyetlen fiát, Garamvölgyi Tivadar hadnagyot 1950-ben koncepciós perben kivégezték. 43 KOVÁCS MARGIT (Pápa, 1901. november 3.) nevelő. A tanítóképzőt szülővárosában végezte. A tantestület legrégebbi tagja, 1923. március 1-jén kezdte meg pedagógusi pályafutását Zalatámokon. 1961. szeptember 1 -jen nyugdíjazták. 46 ELMONT GERGELYNÉ LÉVAI ROZÁLIA (Zalatámok, 1934. január 14.) nevelő, majd igazgatóhelyettes. Oklevejét 1954. július 10-én szerezte Zalaegerszegen. 1954. január 1-től gyakorló tanár, 1956. október 16-tól pedig igazgatóhelyettes a Zalatárnoki Általános Iskolában. 1959. augusztus 1-jén áthelyezték Padárra. 47 SIPOS PIROSKA (Baktüttös, 1934. július 4.) nevelő. Oklevelét 1953. július 3-án vette kézhez Zalaegerszegen. 1953. szeptember 1-től tanított Zalatárnokon. Innét 1967. július 1-jén Bakra helyezték. 48 VIRAGH ARANKA (Szakos, 1914. szeptember 18.) vezető tanár. Oklevelét 1935-ben Sopronban nyerte. 1950-től tanított az orokláni iskolában. 49 MNL ZML MSZMP Fegyelmi ügyek, Fehér József 1957. 50 MNL ZML ZJT VB. Ein. 1 -171 /2-1956.
