Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Bekő Tamás: Az 1956-os forradalom Zalatárnokon
Az 1956-os forradalom Zalatárnokon 353 ős szántó traktorral, 1 db vontató- és pótkocsival, 2 db beutalt R 35-ös traktorral, ekékkel, tárcsákkal, 13 db fogatos vetőgéppel és 2 db ezüst szelektorral rendelkezett. A géplétszám és az elvégzett munkák mennyisége csak mérsékelten fejlődött, így a következő évben 24 traktor, 1954-ben pedig 43 db traktor állt az üzem rendelkezésére. Első vezetője Boros János volt, őt 1953-ban Dávid István követte. Ideiglenes elhelyezése után 1951 nyarán került sor a gépállomás áttelepítésére. Az új telephely ugyan közvetlenül a Bakra vezető közút mellett helyezkedett el, mégsem volt kimondottan ideális fekvésű. Állandó nehézséget jelentett a telep vízellátása és a gépek tárolásának hiányos lehetősége. Ez utóbbi Zalatárnokon szállóigévé tette a „csillag garázs” elnevezést. Ennek kapcsán Dávid igazgató több ízben is szóvá tette a felettes szerveknek, hogy a szabad ég alatt parkírozott munkagépek és gazdasági felszerelések a szélsőséges időjárási viszonyoknak köszönhetően rohamos tempóban amortizálódnak, panasza azonban süket fülekre talált.23 A géppark gondatlan kezelése mellett az üzem szociális körülményei sem voltak éppen ideálisak. 1953- ban még mindig nem volt víz a telephelyen, a koszos, bűzös munkásszállón élő fiatal traktoristák szórakozási és kulturális igényeire nem fordítottak figyelmet, és annak ellenére, hogy a gépállomás rendelkezett üzemi konyhával, szakácsnő hiányában, meleg étkezésre sem volt lehetőség. Ezek után nem csoda, hogy rossz hangulat és laza munkafegyelem jellemezte a Zalatárnoki Gépállomás kollektíváját. Gál Ferenc államvédelmi őrnagy 1953. szeptember 19-én kelt jelentése szerint mindezekért elsősorban a nyilas érzelmű, és időközben nyugatra szökött szabotáló főgépészt és a gépállomás erkölcstelen életmódot folytató politikai vezetőjét terhelte felelősség. Utóbbiról kitudódott, hogy a nős és többgyermekes családapa munkavégzés helyett inkább a szomszédos Tófej község III. típusú Petőfi tszcs fiatal és szemrevaló könyvelőjével szórakozik, moziba viszi és vele szekszuális (sic!) viszonyt tart fenn. Felrótták neki azt is, hogy az üzem kádereivel szemben indulatos, helytelen magatartást tanúsít, ami egy ízben abban csúcsosodott ki, hogy Lévai Péter és Papp Ottó tárnoki traktoristákat pisztollyal agyonlövéssel fenyegetett.24 Minden kilengés ellenére a gépállomás komoly politikai és fizikai erőt képviselt Zalatárnokon. A gépüzemnek rengeteg alkalmazottja volt, nemcsak tárnokiak, hanem szomszédos községbeliek, sőt esetenként az ország más vidékéről származó férfiak és nők egyaránt. Nem véletlen tehát, hogy később, az 1956-os októberi forradalom idején és után is kiemelkedő szerep hárult a gépüzem dolgozóira. A Zalatárnoki Gépállomás végül 15 évi fennállását követően 1964. december 31-ével szűnt meg. A telephely termelőszövetkezeti tulajdonba került, egyes dolgozók vállalták a Felsőbagodon történő munkavégzést, mások termelőszövetkezetekben helyezkedtek el, és ott folytatták a munkájukat.25 A Rákosi-éra egyik legnehezebben teljesíthető köz- terhét, a vidéki parasztságot sújtó terménybeszolgáltatás jelentette. Lévai Jenő szentkozmadombjai vb-tit- kár 1950. december 17-én a község vb-ülésén külön kihangsúlyozta, nem szabad megelégedni azzal, hogy a parasztok azt mondják:,,Nincsen, nem tudunk adni. Meg kell érteni minden dolgozó parasztnak, hogy a béke megvédése érdekében, fokozottabban kell teljesíteni az állammal szemben a kötelezettségüket. ” Még a jelmondatuk is azt hirdette: ,, Minden szem felesleges terménnyel a terményraktárba!’’26 Mivel a nép természetéből adódóan nem szívesen vált meg attól a terménytől, amiért keservesen megdolgozott, Zalatárnokon sem lett népszerű a beszolgáltatás. Az 1951. február 10-i vb-ülésen Tavaszi Béla vb-titkár azt panaszolja, hogy a terménybegyűjtés terén végzendő munkát, valamint a népnevelő munkát is nagy lazaság jellemzi. Ennek tudható be az, hogy egyes gazdák még mindig 5-10 q terményfelesleggel rendelkeznek. Eredményük pedig annyira gyenge, hogy ezen sürgősen változtatni kell. Egyes népnevelők és tömegszervezeti vezetők saját maguk is megelégedtek 5-10 kg-os felajánlással ahelyett, hogy a gazda teljes feleslegét kérték volna.27 Az sem volt ritka esemény, hogy a beszolgáltatások eredményességét egyesek agresszív, indulatos magatartással próbálták kieszközölni. Egy ízben általános felháborodást keltett a faluban, hogy Gyenese N. népnevelő, a beszolgáltatásuknak 100%-on jóval felül eleget tett dolgozó, közép- és kisparasztoknál, köztük Pete Károly vb-elnökhelyettesnél is, boros állapotban, a késő esti és éjjeli órákban házkutatásszerűen próbálta a terménybegyűjtés eredményét emelni. A vb-titkár szerint ez a népnevelő a párt parasztpolitikájának durva megsértését követte el, és cselekedetével a községben dolgozó parasztság körében a legrosszabb hangu23 MNLZML ÁVH jelentések 1955. 24 MNLZML ÁVH jelentések 1953. 25 Németh István: Gépállomások Zalában. Zalaegerszeg, 1975. 69-71. In: Göcseji Helikon 9. Honismereti közlemények 1975. 26 MNL ZML Szentkozmadombja Községi Tanács VB. ülési jegyzőkönyvek (a továbbiakban: SZKT VB jkv.) 1950. december 17. 27 MNL ZML Zalatárnok Községi Tanács VB. ülési jegyzőkönyvek (a továbbiakban: ZKT VB. jkv.) 1951. február 10.
