Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Bekő Tamás: Az 1956-os forradalom Zalatárnokon
Az 1956-os forradalom Zalatárnokon 349 istenfélő lakosságának. Ennek örömére meg is indult a lázas gyűjtés, ám a tárnokiak képtelenek voltak ennyi színesfémet összehordani, így 1947-ben a helyi kommunista szervezet ötlete nyomán a község elöljárói levélben kérték a miniszterelnök-helyettes közbenjárását. És láss csodát, a levél eljutott a nagy vezérhez, aki bölcsen rábólintott, és áldását adta a nemes célra. Az előzetes forgatókönyv szerint a hivatalos ceremóniára kiváló lehetőségként kínálkozott Rákosi június 7-8-ra tervezett zalai látogatása. A harang azonban „technikai” okok miatt nem érkezett meg a kitűzött időpontra. Nem úgy a vezér. Rákosi autója június 8-án reggel futott be a községbe (a sajtó szerint zalai kőrútjának legkedvesebb gyűlésére), ahol a templom előtti téren már fellobogózott, arcképével és virágokkal gazdagon díszített diadalkapu körül mintegy 7-800 főnyi tömeg várta. Tavaszi Béla kisgazdapárti körjegyző beszéde után az egyházközség nevében Bogdán Ferenc üdvözölte a pártvezért. Ezt követően egy tárnoki hadifogoly felesége, egy másiknak pedig a kislánya virágcsokrokkal és ajándékokkal köszönték meg, hogy szeretett hozzátartozójuk rövidesen hazatérhet a Szovjetunióból.10 11 Végezetül Horváth István, a falu lelkipásztora hálálkodott a harang visszaszerzése ügyében tett fáradozásaiért. A köszöntő beszédeket Rákosi Mátyás jellegzetes szónoklata követte: „Jellemző, hogy a magyar reakció a kommunista pártot vallásellenesnek minősíti, Istentelennek tartja, azonban ez a példa is mutatja, hogy mi vagyunk azok, akik a fasiszták által elrablóit harangokat visszaszerezzük, mert a harang azt a célt szolgálja, hogy a vallásos lelkek buzgó hangja mellett, dicsérjék az Urat. Örülök, hogy én járhattam közben harangjuk visszaszerzésénél Távozásakor a környék falvainak dolgozó paraszt asz- szonyai és leányai rózsákkal borították el az útját." A harang végül július 5-én a Mindszenty hercegprímási iroda jóvoltából került vissza Zalatárnokra, így ebből kifolyólag sok szóbeszéd esett a faluban Rákosi ígéretével és szavahihetőségével kapcsolatban.12 1948-ra az MK.P csalási hadjárata, a rivális párt- szervezetek tudatos elsorvasztása és a szocdemekkel történő fúzió után egyenes út vezetett az egypártrend- szerű diktatúra kiépüléséhez. A sztálinista rendszer erőszakos bevezetésével Magyarország egyre szorosabban a Szovjetunió képére módosult. A kizárólagos szuverenitással rendelkező kommunista párt radikális eszközökkel kormányzott, ami a megfélemlítésen és megtorláson alapult. A hatalom végrehajtó és legfőbb eszköze az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) volt, amely közvetlenül a párt vezetőinek, elsősorban Rákosi Mátyásnak volt alárendelve. A „tisztogatási recept” szovjet mintára - koholt vádak, majd koncepciós perek fel- használásával - készült. Zalatárnokon először a földesúri famíliákat, a sokak által közkedvelt és tisztelt Deák, Bárczay és Stádel családokat hurcolták meg. Nem volt elég a teljes vagyonelkobzás, a lelki megaláztatás, a fizikai megtörés lett az első számú vezérelv. Aiuikor 1947-ben Bárczay Béla földbirtokos szociális és politikai magatartása miatt indult vizsgálat a községben, a nép egy emberként kelt a védelmére. Régi cselédei és napszámosai valamennyien tudták, egykori kenyéradójuknál jobb és becsületesebb ember kevés élt abban az időben. A nyilas bélyeggel is ellátott Bárczaynak mégis mennie kellett. Először Vakolára száműzték, majd egy alföldi munkatáborba internálták.13 1950-ben jelentős változáson esett át a község köz- igazgatása. Megalakult a tanács. Első elnöke Kanta Antal, titkára Tavaszi Béla volt. Az ávó 1950. október 12-én kelt jelentése szerint Pesthy Sándor zalatárno- ki plébános a helyi körjegyzőnek kijelentette, hogy ő, mint dolgozó ember gyermeke, kitörő örömmel veszi tudomásul a tanácsok létrejöttét, és ígéretet tett arra vonatkozólag, hogy a választás napjára fellobogózza a plébánia épületét. Pesthy szokatlan rajongása gyanúsnak bizonyult a hatóság szemében. Jelentésében az ávós spicli hozzáfűzte, hogy kedvező megnyilvánulásával nyilván valamilyen saját, illetve a klérus érdekét szolgáló célt akar elérni, majd írott betűkkel a következőket jegyezte a katolikus pap neve mellé: „Kápolna építés. ”14 A megfélemlítési politika legfontosabb irányvonala azonban nemcsak a régi keresztény úri osztály, hanem elsősorban maga a nép volt, éspedig a vidéki parasztságon túl az a munkásság is, amelynek nevében a hatalmat gyakorolták. Ellenszegülést nem tűrtek, bármilyen engedetlenséget keményen megtoroltak. Intézkedéseik a parasztság minden rétegét sújtották, 10 MNL ZML MKP Zala Vármegyei Bizottsága iratai 1946-1948. 90. őrzési egység 11 Új Zala, 1947. június 13. (25. sz.) 1-2. p 12 Független Zala, 1947. július 13. í.p. 13 Csegezi Józsefné Hunyadi Zsuzsanna szóbeli közlése (2005) 14 MNL ZML ÁVO hangulatjelentések 1950. A plébános nevéhez fűződik az ávó és az egyházügyi államépítészeti hivatal gáncsoskodása miatt hosszú évekig elhúzódó hegyi kápolna építési ügye.
