Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Bekő Tamás: Patkó-rejtély. Egy titokzatos dunántúli rablóvezér élete és Zala megyei rablásai
Patkó-rejtély 289 séggel keresztülvitt” rablást követtek el Orosztony községben. Ezúttal öregebb Diós Mihály módosabb parasztgazdát látogatták meg a betyárok, akit először 240 forintjának átadására kényszerítették, majd ezt kevesellvén a kézujjai összehasogatása és körmei levágása után újabb 1600 forintot, 10 db aranyat, egy új dolmányt és egy borotvát csikartak ki tőle. Ezzel még mindig meg nem elégedvén, Dióst további „19 nevezetes ütésekkel illették”, feleségét pedig, akit hasonló eszközökkel próbáltak rávenni arra, hogy adja elő értékeit, kis híján halálra verték. Később a kárvallott gazda előadta, hogy a rablók körülbelül tizenketten lehettek. Egyikük középtermetű, mintegy 38 éves, vörös szakállú, fején pörge kalap, rajta „buda” és mente. A másik kínzója szintén középtermetű, 30 éves, kipödört bajuszú, hosszú tarisznyával és hasonló ruhában mint az előző. A szerencsétlen férfi a többi banditáról nem tudott személyleírást adni, mert vallomása szerint a „ nagy ijedtség miatt, azokat annyira meg se nézhette. ” Egy héttel később, október 28-29-én éjszaka 11 és éjfél között három fegyveres csavargó tört be Schwartz József kisradai izraelitához. Először a bejárati ajtót feszegették fel, majd amikor a zajra a házigazda beengedte őket, benyomultak a lakásba, és a zsidó kezét azonnal összekötözték. Ez idő alatt Schwartzné és lánya egy másik helyiségben tartózkodott, melynek ajtaja ugyan zárva volt, de félelmükben mégis kinyitották a szobába betörni szándékozó haramiák előtt. Ekkor az egyikük, kinél kard és puska is volt, karddal vágott egy szíjkorbácsot, és a nőket fertelmes káromkodások közt összekötötte. Innét elvittek 280 forintot részint bankjegyekben, részint húszasokban, 50 db szivart, két pipát szárral együtt, egy dohányzacskót, dohányt, mosdószappanokat, egy szál gyertyát és egy sávolyos asztalkendőt. Távozáskor kezet nyújtottak a kárvallottnak, és bocsánatot kértek a háborgatásért. Továbbá azt is előadták, hogy a háznál több pénzt reméltek, és ha ezt előbb tudják, nem tesznek egy lépést sem Kisrada irányába. Távozáskor megparancsolták a házbelieknek, hogy lármát ne merjenek csapni, mert ellenkező esetben visszajönnek, és agyonlövik valamennyijüket. Az elkövetők közül az egyiket alacsony termetű, barna barkós férfinak látta Schwartz, aki fekete füstös68 gatyát és zsinóros nyári dolmányt viselt. A másikon duhaj szűr, gatya és pörge kalap volt, míg a harmadik ruházata köpenyszűrből, gatyából, dolmányból és pörge kalapból állt.69 Patkó betyárlegény zalai működésének margójára A Patkó-banda egyik leghírhedtebb tagját Kara, vagy Zdelár Mihálynak hívták, aki a vezér eltűnését követően (de az sem kizárt, hogy már jóval előtte) kivált a bandából, és Hajnal Jánossal együtt külön csoportot szervezett. A drávatamási származású Kara született bűnöző volt. Még be sem töltötte a huszonegyedik életévét, amikor 1855-ben bűnperbe fogták, és lólopásért 5 évi súlyos börtönbüntetésre ítélték Kaposváron. A bűncselekményeket azonban nem egyedül követte el, az utóbb rettegetté vált Fülöp vagy Bergám Jánost és Kara testvérbátyját, Zdelár Ferencet is ott találjuk az elítéltek közt.™ A később főállású bűnözővé cseperedett, és évekig eredménytelenül üldözött haramiát végül 1864. március 27-én terítették ki a csendőrök a kadarkúti erdőben. Tetemét innét a megyeházára szállították, ahol felesége és a siralomházban ülő betyártársai is azonosították a holttestet. Ami Kara Miska külsejét illeti, valamennyi leírás alacsony termetű, jókora vöröses bajszú és szakállú embernek festi le, a halottkémi vizsgálatból pedig az derül ki, hogy jobb kezének mutatóujja merev volt, és ugyancsak a jobb keze fején egy hosszabb és egy rövidebb, régen benőtt vágás éktelenkedett. Felettébb érdekes, hogy ez a személyleírás mennyire egybevág a zalai rablások során magát Patkónak kiadó férfi külső jegyeivel. Talán nem is a betyárkutatás tekervényes útvesztőit járnánk, ha nem adódna még egy csavar a történetben. A pördeföldei rablás szemtanúinak vallomásaiból tudjuk, hogy a Patkó-banditák egyike lipótvári fegyenc volt. A hírhedt börtön anyakönyveit áttanulmányozva kiderül, hogy Lipótváron nem Zdelár Mihály, hanem fivére, Ferenc raboskodott, akit ráadásul 1848-ban éppen a jobb kéz hüvelykujjának merevsége miatt találtak alkalmatlannak a honvédelmi szolgálatra.71 szennyes 69 MNL ZML Főisp. ir. 3622/1862. 70 Berta 201. p. 71 Ezúton mondok köszönetét Túrán Edinának, a Nyitrai Állami Levéltár levéltárosának, a lipótvári fegyház törzskönyveiben végzett kutatómunkájáért. MNL SML Somogy Vármegye Újoncozási Bizottságának iratai. Honvédállítási lajstromok (1848-1848), Drávatamási.
