Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Bekő Tamás: Patkó-rejtély. Egy titokzatos dunántúli rablóvezér élete és Zala megyei rablásai
Patkó-rejtély 287 reállítása ügyében. Mint írja: „...a fő bajt abban találjuk, hogy a gonosztevők sok helyen rejtegettetnek, titkoltatnak, vagy legalább tartózkodási helyeik a hatóságoknak jó idején fel nem fedeztetnek, mindaddig, míg e részben a polgárok azon tudatra nem ébrednek, hogy kötelesség a gonosztevőt felfedezni, a hatóságok sikertelen kísérletekben fogják a közbiztonság őreit kifárasztani. Biztos eredményre csak úgy juthatunk, ha egyszer a gonosztevők rejtekhelyeit kipuhatoltuk, a népben pedig felébresztettük a kötelesség azon érzetét, mely a gonosztevők feljelentésében áll. [...] Tudomásunk szerint tehát azon helyek, melyeken Patkó és elhírhedt társai rendesen tartózkodni, vagy megfordulni szoktak, a következők: Iharosberény, Pátró és Liszó, mely utóbbiban egy bizonyos Bozi nevezetű erdősnél fegyveres csavargók gyakran megfordulnak, Pogányszentpéter, hol a téglásnál, Máté és Dómján nevű polgároknál, Hajnal Jancsi kedvesével találkozni szokott, továbbá Dénes, hol bizonyos Görhes nevű kanász létezik, kinél hír szerint a becsehelyi rablóit tárgyak lettek felosztva, mégis Belezna, Surd és Tilos vidéke, úgy szinte Bajosától Komárvárosig terjedő vasútvonalon lévő vasúti őrállások. Különösen Kanizsa és Bajosa közti 43. és 44. számú őrállások, ezekre nézve kell, hogy azok gondos figyelem és felügyelet alatt tartassanak, mert üldözés esetében ezen vonal szolgál átmeneti pontul egyik megyéből a másikba. Végre Berénytül Kanizsáig terjedő hegységeket és erdőket szükséges lészen folytonos cirkálások által megvigyázni, mert átkelés alkalmával a rablók ezen a helyeken szoktak tartózkodni." Levelében az alispán kihangsúlyozta, hogy nemcsak a rablók menedékét biztosító helyek és személyek, illetve átkelési pontok és vonalak kerülnek szoros és folytonos ellenőrzés alá, hanem arról is gondoskodni fognak, hogy a betyárok feljelentői és kézre kerítői jutalomban, a rejtegetőik és működésűknek „rosszlelkű tétlen nézői" pedig elmarasztalásban részesüljenek.64 Ezt követően Németh János zalai alispán a július 14-i közgyűlés alkalmával megtartott félévi beszámolójában tért ki a közbiztonságot veszélyeztető tarthatatlan állapotokra: „... már az '861-i év folyama alatt sokszor hallottuk, hogy a fegyveres csavargók, majd világos nappal, majd este, majd éjjeli időben, hol egyik, hol másik jobb módú birtokosnál 2, 3, 4, 6-7-8- an megjelentek, enni kértek és, hogy a megfélemlített házigazda jó módjával megmeneküljön néha önként egy pár forinttal megajándékoztattak, néha pedig az illetők kérésére néhány forinttal kielégítettek. A szabadság idejében ezek a cselekmények nem tekintettek rablásoknak, az üldözés nem történt oly szigorral, mint hasonló esetekben történni kellett volna, így a fegyveres gonosztevők vérszemet kaptak, azok száma napról napra megszaporodott, és ma már oda jutottunk, hogy boldogoknak érezzük magunkat, ha városi helyen is kiraboltatás nélkül az éjét átalhattuk, mert ma már nem kérnek, hanem rabolnak és ha ellenállásra találnak az életet sem kímélik. ”65 1862 őszére a Somogy és a Somoggyal határos vármegyékben garázdálkodó csavargók elleni intézkedések sorra kudarcot vallottak. Mivel Patkó és társai a rablókalandjaikat egyre merészebben űzték, a betyárok ellen mozgósított csendőri és katonai erők bevetésén kívül újabb intézkedéseket léptettek érvénybe: „ 1.) Egy hirdetésnek közzététele, mely által a lakosok a rablók elősegítésétől szigorú, és pedig ha kíván- tatnék katonai bűnfenyítő eljárás terhe mellett visszatartassanak. 2. ) Minden községben több arra alkalmas és megbízható egyén fegyverrel láttassék el. 3. ) Hogy a rablók üldözésére kirendelt összes katonai közegek t. i: a csendőrség és sorkatonaság előlege- sen Somogy és Zala megyében egy a helyi viszonyokkal ismerős csendőr törzstisztre bizattassék. ” Néhány héttel később pedig a rablások és orvgazdaság megszüntetése érdekében szerkesztett helytartói rendelet került kifüggesztésre, amelynek öt pontja az alábbiakról tájékoztatta a lakosságot: ,,1-ször. Aki egy közönséges rablót, vagy igen veszélyes tolvajt elfog, vagy annak elfogatását, s kézre kerítését följelentése, vagy hozzá járulása lényegesen könnyíti, vagy elősegíti, 100, azaz egyszáz forint jutalomra tarthat igényt. 2- szor. Ki egy különösen veszélyes rablót, avagy több társakkal véghez vitt rablási merény elkövetőjét elfog, vagy sikerrel följelent, 300, azaz háromszáz forint jutalmat kap. 3- szor. Ki egy rablóbanda főnökét elfogja, vagy sikerrel följelenti, 500, azaz ötszáz forinttal jutalmaz- tatik. 4- szer. Ki egy egész rablóbandát, vagy annak legalább 10 tagját kézre keríti, vagy sikeresen följelenti, 64 MNL ZML Zala Megye Közgyűlési jegyzőkönyvei (a továbbiakban: Kgy. jkv.) 1862. június 2./ 2231., Degré Alajos (a továbbiakban: Degré): Olvasókönyv Zala megye történetéhez. 1961, 81. p. 65 MNL ZML Kgy. jkv. 1862. július 14./2232., Degré 80. p.
