Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Bekő Tamás: Patkó-rejtély. Egy titokzatos dunántúli rablóvezér élete és Zala megyei rablásai
ZALAI MÚZEUM 23 2017 271 Bekő Tamás Patkó-rejtély Egy titokzatos dunántúli rablóvezér élete és Zala megyei rablásai „Zala-, Somogy- és Veszprém megyék hegyes és sűrű erdőkkel borított tájaiknál fogva már századok óta voltak tartózkodási helyei veszedelmes, közcsendháborító rablóknak, kik közül többen majdnem európai hírre vergődtek, mint pl. Sobri Józsi és újabb időben Patkó és mások. A gyilkolások s rablások hajmeresztő híreit minduntalan más-más helyről kellett hal- laniok a békés lakosoknak, összeszorult a kebel ezek hallatára, mert az emberiségből kivetkezett s a vadállatnál mélyebbre alacsonyuk lelketlen gazemberek nem kímélték az elaggott atyát, nem a virágzó ifjút s a csecsemő vérét nem iszonyodtak az anyáéval együtt kiontani. Fájdalom, napjainkban újra elharapódzott ezen veszedelmes baj, megszaporodtak az emberi ésszel felruházott hiénák s borzadállyal töltötték el a lakosokat. ” - írták egykoron a rablás, gyújtogatás és gyilkosságban való bűnrészesség vádjával 1863. március 4-én felakasztott Patkó-bandita, Leopold, álnéven Kutyási György és társai „halálítéletének” bevezetőjében.' A dunántúli rablóvilág utolsó nagy virágkora a szabadságharc bukása és a kiegyezés közötti „zsandáros időkre” esett. Nehéz, sötét esztendők jártak akkoriban az ország felett. A zömében szökött katonákból és duhaj pásztorokból verbuvált csavargó bandák dicstelen működése nemcsak a közbátorságot, de az osztrák mintára kiépült csendőrség tekintélyét is alaposan megtépázták. 1862-re már ismét olyan gyakorivá váltak a fegyveres rablások és kegyetlenkedések országszerte, hogy a budai Helytartótanács több vármegyében is kénytelen volt a statáriális bíróság felállításáról rendelkezni, és egyúttal elhatározta: végleg felszámolja a törvényen kívüliek társadalmát. Ezekben az időkben, a provizórium első éveiben ért kétes pályafutása zenitjére Patkó, egy börtönviselt somogyi pásztoremberből avanzsált betyárvezér. Patkó, akiről az 1860-as években egész legendakor keringett, összes társai fölött messze kimagaslott. Bátorság, a legnagyobb veszélyben hidegvér és számító ész jellemezték ezt a tagadhatatlanul zseniális embert - olvasható Hegyessy János nyugalmazott főszolgabíró 1914- ben napvilágot látott visszaemlékezésében.1 2 A betyárok életét még napjainkban is valami rendkívüli és megmagyarázhatatlan titokzatosság lengi körül. Különösen igaz ez Patkóra, a „Dunántúl Rózsa Sándorára.” De ki is volt valójában Patkó, a rettegett haramia? Csakugyan két testvér sarcolta végig a délnyugati vármegyéket, ahogy ezt Gönczi Ferenc etnográfus teljes meggyőződéssel állítja a somogyi rablóvilágról jegyzett kötetében? Vagy ő is a pásztormesékből szőtt betyárromantika áldozata lett és végig tévutakon járt? Az alábbi tanulmány alapos és szerteágazó genealógiai kutatások segítségével rajzolja meg a régi mondák ikonikussá vált rablóvezérének hiteles portréját, és az anyakönyveken túl az egykorú sajtó, valamint a zalai, somogyi és baranyai archívumok forrásdokumentumai felhasználásával jár minden idők egyik legrejtelmesebb bűnözőjének nyomában. Patkó, az arctalan rabló A 19. századi országos hírű rablóvezérek külső vonásai zömében ismertek. Sobri Józsit sudár ter1 Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNLZML) Zala Vármegye Főispáni Helytartójának iratai (a továbbiakban: Főisp. ir.) 966/1863. A nagyközönség számára készült „ Halálítélet, melyet a nagy-kanizsai rögtönítélő bíróság a vakmerő rablógyilkos Leopold György álnevén Kutyási, Szuper Jakab és ezeknek kezére játszó Báli János béres és Józsa Rozi szolgáló fölött 1863-dik évi március 3-án kimondott és 4-én végre is hajtatott" című nyomtatványt Wajdits József nagykanizsai könyvkereskedésében árusították. 2 Hegyessy János (a továbbiakban: Hegyessy): Rablóvilág Somogy megyében. In: Somogy vármegye almanachja. Kaposvár, 1914. 9. évf. 244-245. p.
