Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Berki Márton–Berki Szilárd: Egy „csinált város” téglái – Téglagyártás Zalaegerszegen
Egy „csinált város ” téglái - Téglagyártás Zalaegerszegen 249 kevesebb életrajzi információ áll rendelkezésre.) Az 1945 utáni események ismeretében minden kétséget kizáróan kijelenthető, hogy a nagy múltú - ekkor már fél évszázada működő - gyár sorsát utolsó tulajdonosainak stigmája végleg megpecsételte. Az elmenekült tulajdonos(ok) „hiányában” a hatóságok a téglagyár akkori (és egyben utolsó) üzemvezetőjét, Paál Istvánt hallgatták ki,94 a következő évben, 1946- ban pedig a zalaegerszegi Nemzeti Bizottság a gyárat a helyi baloldali pártok (a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt) képviselőiből alakult szövetkezet tulajdonába adta.95 Az egy évvel korábban még a megyeszékhely legna- gyobbjának számító üzemet azonban a szövetkezet nem kívánta tovább használni: ennek eredményeként Eitner László téglagyárát 1949-ben hivatalosan is elhagyatottá nyilvánították,96 magát a céget pedig - a Dobi-kormány 298/33-as számú parlamenti jegyzőkönyvének tanúsága szerint - 1949. július 15-én beolvasztották a Zala Megyei Téglagyárak Nemzeti Vállalatba. Ami a belső ólai téglagyár 1931 utáni (azaz Eit- ner-)érájában készült téglabélyegeket illeti, nagy valószínűség szerint ifj. Eitner Sándor nevének kezdőbetűit rejtik a Zalaegerszegen és környékén számos helyen fellelhető, domború és mélyített változatban is ismert, továbbá mélyített téglalapban helyet kapó domború - helyenként tükrös - ES monogrammal ellátott téglák. A család téglagyári érdekeltsége és a nyilas mozgalomban betöltött kiemelt szerepük miatt azonban még figyelemreméltóbbak azok a kisalakú, mélyített nyilaskereszttel ellátott téglák, amelyek eddig viszonylag csekély számban - ám szinte kivétel nélkül kiváló, ép állapotban - kerültek elő (téglaképeinken egy „sima” példány látható, továbbá egy macskalábnyommal, illetve egy kézzel karcolt évszámmal [1979]). Valamennyi ismert darab lelőhelye Barlahida. Ugyancsak kisalakú az a domború KÜZDJÜNK A SZEB JÖVŐÉR 19-33 (sic!) felirattal ellátott téglatípus, amelyből ezidáig mindössze néhány darab került elő (lelőhelyük Pusztaszentlászló). A téglán jelölt évszám azért is különösen érdekes, mert a nyilas mozgalommal foglalkozó források97 szerint a nyilaskeresztes párt első zalai (akkor még főként falusi) pártszervezetei 1933 decemberében alakultak meg. Ez egyben azt is valószínűsíti, hogy az évszám mindössze a kezdetekre való emlékezés jegyében került a téglákra, hiszen magát a gyárat csak később, 1935-ben alapították. Az egyértelmű kapcsolat kimutatásakor emellett az is gondot jelenthet, hogy a téglagyárnak helyet adó - valamint ifj. Eitner Sándor választókerületének központjául szolgáló-Zalaegerszegtől eltérő irányban található az Eitner család birtoka (Salomvár), illetve a kétféle nyilas vonatkozású tégla lelőhelye (Barlahida és Pusztaszentlászló). Amennyiben pedig a téglák a tulajdonosváltás (azaz 1940) után készültek, úgy további bizonytalanságra adhat okot, hogy id. Eitner Sándor mellett csak két fia (ifj. Eitner Sándor és Eitner Ákos) vállalt közéleti és politikai szerepet,98 a zalaegerszegi téglagyárat örökségül kapó László teljesen apolitikus volt. Mindemellett természetesen lehetséges, hogy a politikai tőkét kovácsolni igyekvő fivérek mindössze legyártatták vele az ideológiai tartalmat hordozó téglákat. Továbbá, a nyilaskeresztes párt akkori nagymértékű támogatottságának fényében egy olyan magyarázat is elképzelhető, amely szerint a kérdéses darabok nem közvetlenül kapcsolódnak az Eitner családhoz, hanem mindössze egy tehetősebb pártszimpatizáns megrendelésére készültek, korlátozott mennyiségben. (Természetesen ebben az esetben is lehetséges, hogy az Eitner-féle zalaegerszegi téglagyárban gyártották ezeket.) A vasútállomásnál működő téglagyár Az előzőekben ismertetett Alsóerdő és Óla mellett Zalaegerszeg téglagyártásának harmadik kiemelt helyszíne az egykor a vasútállomás közelében álló - a Grünbaum család tulajdonát képező - téglagyár, amelynek működése azonban a másik három gyárhoz képest rendkívül hiányosan dokumentált. Az alapító Grünbaum Ferenc (1852-1929) a téglagyártást megelőzően kereskedelemmel foglalkozott: a Zala Megyei Cégbíróságok cégjegyzékeinek tanúsága szerint a liszt- és vegyeskereskedelemmel, pálinkafőzéssel, szeszesital-gyártással, illetve nagykereskedelemmel foglalkozó vállalkozását 1882. július 21-én alapította.99 Maga a téglagyár ennél jóval későb94ZML, V. 1607c., Ikt.: 5707 95ZML,V. 1607c., Ikt.: 4613 96ZML,V. 1607c., Ikt.: 4153 97 Pl. PAKSY 2007 98 PAKSY 2007 99 Cégjegyzék száma: Z.E. 1. 137.
