Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Mészáros Ádám: Kiskanizsára költözött családok 1690 és 1760 között. Újabb adatok Kiskanizsa településtörténetéhez
Kiskanizsára költözött családok 1690 és 1760 között 219 mértékben Kiskanizsán is megfigyelhetők. A megye sűrűbben lakott részeiből ide is költöztek földműves családok. Többen települtek Kiskanizsára a horvátok lakta Muraköz falvaiból is. Az apró falvak hálózatából álló, a Mura és a Dráva folyók által övezett „sziget”16 túlnépesedési problémákkal küzdött. A muraközi falvakban felnövekvő zsellér ifjak számára vonzónak tűnhetett a közeli városba és az ahhoz szervesen kapcsolódó Kiskanizsára való költözés lehetősége. A beköltözők többsége dolgos és becsületes ember volt, soraikba azonban tolvajok, rablók, törvényen kívüli életvitelt folytató elemek is vegyültek. Egy Kanizsán lefolytatott per iratai alapján tudtuk rekonstruálni egy olyan férfi történetét, aki az 1710-es évek elején Muraközből költözött Kiskanizsára. A Légrád környékéről származó Majorics András neve először az 1715-ös adóösszeírásban tűnik fel Kiskanizsán. Életútját egy tragikus bűneset, pontosabban az arról készült jegyzőkönyv nyomán ismerhetjük meg. A napszámos munkából élő Majorics 1716 tavaszán, egy nézeteltérés során annyira felbőszült, hogy egy erős bottal többször megütötte szomszédját, Szilajka Bálintot, aki a helyszínen életét vesztette. Ezután elmenekült, majd az őt kereső és a homokkomáromi hegyen rátaláló kiskanizsaiakra szintén rátámadt. Elfogták, kihallgatták az esetről. A vallatás során kiderült, hogy Majorics András (kb. 1688-1716) a Muraközben nevelkedett, családja zsellérsorban élt. Az 1710-es évek elején költözött Kiskanizsára. Nem volt jó viszonya szomszédaival, akikkel több ízben összetűzésbe is került. Miután Majoricsot korábban más bűnökért Légrádon már bezárták egyszer, és a tanács tagjai az emberölés elkövetésében is bűnösnek találták, súlyos ítéletet hoztak. A testület egyhangúlag pallos általi halálra ítélte. Majoricsot a kivégzés végrehajtását követően a város főterén álló akasztófa alá temették el.17 Beköltöző családok a stájer határszélről Kiskanizsára német nyelvterületről adataink szerint nem történt szervezett, csoportos betelepítés. A helyi lakosok közt mégis már az 1690-es évektől találunk német nevet viselő családokat. Feltehető, hogy előbb a várat felszabadító németajkú katonák, majd a közeli stájer és nyugat-magyarországi német községek lakói közül települtek néhányan Kiskanizsára. Utóbbi csoportba tartozhattak azok a német nevet viselő családok, akik az 1710-es évek végén és az 1720-as évek elején bukkannak fel először Kiskanizsán. A Schnepf család ősei és néhány más, német családnevűjobbágy a Szapáryak birtokba lépését követőenjelentek meg Kiskanizsán. A Szapáry család, amely a „Muraszombat örökös ura” címet is viselte, 1717-ben vásárolta meg a kanizsai birtokot.18 A Szapáryak élénk kapcsolatokat ápolhattak az Erdődy családdal, akiknek a Muraszombattal szomszédos rakicsáni, valamint az északabbra fekvő dobrai uradalomban is volt birtokrészük. A Schnepf család nevének első felbukkanása éppen az Erdődy család vasdobrai és rakicsáni javainak 1670-1690 körül készült összeírásából adatolt. Ekkor a dobrai uradalomhoz tartozó Mühlgraben (Malomgödör) lakosai közt említik Gregor Snepf % telkes jobbágy nevét.19 Az 1700-as évek elején Veli- kén bukkan fel Johannes Schnepf és hitvese, Regina, akiknek 1701-ben egy Johannes, 1703-ban pedig egy Georg nevű gyermekük született.20 Dobra és Rába- szentmárton térségében más „kiskanizsai” nevek, így a Wolf (Bolf), a Plandl (Plander) és a Resetár is előfordulnak. Szervezett betelepítésről tehát ebben az esetben sem tudunk, ám a földbirtokos Szapáry család közreműködése a németajkú jobbágyok Kiskanizsára költözésében nem zárható ki. Michael Schnepf és felesége, Barbara nevével először 1720. december 5-én találkozunk a kanizsai keresztelési anyakönyvben. A család tehát 1720-ban már Kiskanizsán lakott. Peter Schnepf és Barbara Kollmann Kanizsán házasodhattak össze 1721 körül.21 Első gyermekük, aki a keresztségben a Barbara nevet kapta, 1722. április 14-én született Kiskanizsán. 1728-ban Michael Schnöpf a család feje, aki 'A telkes, egyökrös gazda volt. 1743-ban már Peter Schnepf Vi telkes jobbágy nevét olvashatjuk a kiskanizsai lakosok összeírásában.22 A családnak 1755-ben majdnem 10 forint volt az adója. 4 ökrük, 2 tehenük, 4 kecskéjük. 16 A korabeli szóhasználat szerint „Insula Muraköz”, azaz muraközi sziget. 17 TGYM 72. 2. 1. Tjkv. I. 71-75. old. (1716.05.11.) - Kaposi (2006b, 42.) a tanácsi jegyzőkönyvnek Iványi Béla által elkészített fordítása nyomán említi az esetet, de Szilajka Bálim helyett tévesen Szilajka Páll ír. 18 Kaposi 2006, 17., Kaposi 2006a, 154. Részletesebben: Claude - Cseh - Pozsonyi 2007 19 MÓL E. 156. U et C 101: 69. Erdődi Sándor dobrai és rakicsáni jószágokbeli birtokrészei (é.n.) p.3. Milgrobb 20 Róm. kát. kér. akv. Rábaszentmárton (ma St. Martin a. d. Raab, Ausztria) 1701.10.27. és 1703.12.08. 21 Az 1719 és 1721 közti házasságkötések adatai hiányoznak a nagykanizsai plébánia esketési anyakönyvéből. Barbara leánykori nevét, mely eredetileg Kohlmann vagy Kollmann lehetett, csak egyetlen irat tartalmazza. - VÉL A. 14. 3. Conscriptio Animarum Kiskanizsa (1757) - Közli: Ördög 1991-1998,11/797. 22 MOL E. 156. Urbaria et Conscriptiones 29: 5, 29: 7.
