Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Tugya Beáta: Nagykanizsa–Miklósfa–Romlott vár (Botszentgyörgy vára) 16. századi állatcsont leletei
ZALAI MUZEUM 23 2017 185 Tugya Beáta Nagykanizsa-Miklósfa-Romlottvár (Botszentgyörgy vára) 16. századi állatcsont leletei A vár rövid története, régészeti feltárások a vár területén Botszentgyörgy vára, közismert néven Romlottvár, ma erődítményrom Nagykanizsa határának délkeleti szélén, a Szentgyörgyvári szőlőhegy keleti oldalán, a Szentgyörgyvári-folyás nevű kis patak völgye fölött. A négyzet alakú területet mély árok választja el a domb többi részétől, ahol az egykori várnak ma is jelentős rommaradványai vannak. Szentgyörgy falut a 13. században említik először, ma már nem létező település. A 15. század végén Csapi Apollónia hozományaként került bajnai Both János birtokába. A Mátyás király alatt felemelkedő új főnemességhez tartozó Both testvérek 1480 őszén kaptak erődített kastély építésére engedélyt a királytól, bár akkor még nem döntötték el, somogyi vagy zalai birtokaikon építsenek castellumot. Az építkezés 1481 - ben már folyt, amit egy fennmaradt oklevélből tudunk: Both János és András fát vitettek az épülő kastélyukhoz. Az elkészült várkastély részletes leírása 1538-ból ismert. A török terjeszkedés hatására erődítették, rövidesen Kanizsa előterét védő végvár lett. 1566-ban a törökök megostromolták, de Both Gáspár vezetésével megvédték. 1567-től a kanizsai főkapitánysághoz tartozott. 1569-ből ismert Giulio Turco hadmérnök által készített alaprajza. 1575-ben ismét megostromolták, majd rövidesen, az 1570-es évek végén a Haditanács döntése értelmében lerombolták.1 A vár régészeti feltárását 1969-ben Müller Róbert kezdte, a kutatást 1976-ban Horváth László és Vándor László folytatta a nyugati szárny feltárásával, majd 1987-89-ben újra Vándor László folytatott szisztematikus kutatást.2 2010-ben Vándor László és Száraz Csilla végzett régészeti feltárást a vár területén, a kutatás akkor a korábbi ásatások alkalmával megismert várkastély kapuszorosának vizsgálatára és néhány addig tisztázatlan kérdésre irányult. Célok között szerepelt a várárok hídfőinek lokalizálása a várárok mindkét partján, a várudvar kutatóárokkal való átvágása az esetleges korábbi régészeti korok lakórétegeinek feltárására, továbbá kíváncsiak voltak arra, hogy az egykori kápolna helyén vannak-e sírok. A feltárást kézi erővel folytatták, majd a nyitott felületeket gépi erővel temették be az ásatás végeztével. Az ásatás során négy, nagyjából kelet-nyugati irányú kutatóárkot (szelvényt) nyitottak a régészeti lelőhelyen, összesen 138 m2-t kutattak át.3 A feltárást a vár területén szinte teljesnek mondhatjuk. Régészeti állatcsontok a vár területéről Négy ásatási időszak állatcsont anyaga állt az ar- cheozoológiai vizsgálatok rendelkezésére: az 1969- es év során előkerült állatcsontokat Bökönyi Sándor határozta meg: 40 db csontot rögzítettek 1973-ban a Thúry György Múzeum Természettudományi Leltárkönyvébe. Csak a csontok leírása került bejegyzésre, a méretek sajnos nem, a csontok holléte ismeretlen. Az 1989-es év feltárásai során 26 db, 1990-ből 14, míg 2010-ből 581 db csont került elő, e három év csontleleteit a szerző 2015-ben leltározta és mérte is.4 A régészeti leltárkönyvbe került 6 csont, illetve agancs adata, van köztük megmunkált, tárggyá alakított csont vagy agancs, illetve egy olyan is, amely nem tekint1 VÁNDOR 1995, 3-4, 11-12. 2 VÁNDOR 1995, 13-14. 3 VÁNDOR 2010, 1-3. 4 A Bökönyi Sándor által határozott leletanyag leltári száma 73.4.1-73.4.34; a szerző által leltározottaké 2015.1.1-2015.1.45.
