Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Müller Róbert: Cece vagy guzsaly, radius vagy colus? Textilgyártás és a Balaton vízállása a 4. században
154 Müller Róbert 704 km, az útvonaltervező szerint 896-904 km. A 4. században feltehetően legalább 1000 km-es utat kellett megtenni a két helység között, ez pedig azt jelenti, hogy a valeriai gabona ára megháromszorozódott mire Milánóba ért! Van még egy bizonytalan forrásunk, az Expositio totius mundi et gentium, amit egy mezopotámiai vagy szir származású szerző állított össze a 4. század közepén. Ez gazdag tartományként említi Pannóniát, amely többek között gabonát is exportál.118 Mócsy is feltételezte, hogy vízi úton szállították el a pannoniai gabonát, de úgy vélte, ezt a Duna, a Dráva és a Száva menti nagybirtokokon termelték meg.119 De még az sem biztos, hogy a belső erődök horreumaiban kizárólag helyben termelt, pannóniai gabonát tároltak. „Füzes Miklós megvizsgálva a gyér számban található gyommagvak faji összetételét, import gabonára következtetett. Megítélése szerint az olyan gyomfajok mint a konkoly, légyfogó (Myagrum perfoliatum), sömörje (Neslea paniculata) eredendően mediterrán elterje- désüek, így nagyon valószínű, hogy a Fenékpusztán talált gabonafélék is arról a vidékről származnak.”120 Tehát számolnunk kell azzal a lehetőséggel is, hogy esetenként import gabonát tároltak a belső erődök horreumaiban. Összefoglalóan tehát a következőket mondhatjuk a Pásztókai-Szeőke Judit és Serlegi Gábor által felállított elképzelés, egy 292-ben indított, központilag eltervezett, több évtizeden át tartó, a Dél-Dunántúlon megvalósított, grandiózus agrár nagyberuházásról, hogy nem állja ki a kritika próbáját. ► A szálleverő fésűt {pederi) és a tévesen a rádiusszal (cece?) azonosított, 20-30 cm hosszú, egyik végén hegyesedő kézi guzsalyt (colus) a késő császárkori Pannóniában elkezdték vasból is gyártani. Utóbbiak száma azért is magas, mert főleg a Dél-Dunántúlon szívesen tették mellékletként nők sírjaiba. Mivel korábban szerves anyagból készítették ezeket a fonó és szövő eszközöket, nem tudhatjuk, hogy a korábbi századokban használt eszközökhöz képest a számuk jelentősen megnőtt-e. A szál leverő fésűket nem használhatták csomózott szőnyeg, vagy színes mintákat is tartalmazó textíliák szövésére, de ebből még nem következik, hogy ezeket csak a zsákvászon készítése során használták. ► A kora császárkori kedvező klíma a 2-3. század fordulójától hűvösebbé és csapadékosabbá vált, ezért a Balaton vízszintje fokozatosan megemelkedett. A partközeli települések és szántóföldek védelmére Galerius császár 292-ben vízrendezési munkálatokba kezdett. Ennek eredményességét nem ismerjük, hisz a vízszint jelentős csökkentését bizonyító régészeti lelőhelyek értékelése téves. A keszthely-fenékpusztai 4. századi erőd építése idején a Balaton partvonala beljebb húzódott, az erőd EK-i részét a tó vize a 16-17. században mosta el. A Balatonlelle-Kenderföld lelőhelyet az emelkedő vízszint miatt a 3. század közepén elhagyták lakói, egy évszázad múltán viszont magasabb szinten létesültek az új épületek. Ez alapján feltételezhető, hogy Galerius megelégedett a vízszint további emelkedésének megakadályozásával. Ez viszont azt is jelenti, hogy a Balaton déli partján nem jutottak nagy kiterjedésű, új szántóföldekhez. ► Aurelianus császár uralkodásától kezdődően több lépcsőben telepítettek karpokat a birodalomba, így 295-296-ban is. írott forrás igazolja, hogy karpokat valóban telepítettek a Dél-Dunántúlra, Valeria tartományba. Galerius feltehetően főleg 303 után, tehát több mint egy évtizeddel a vízrendezési munkálatok megkezdését követően telepíthetett be ide karpokat, így ez nem hozható közvetlen kapcsolatba az esetleges csatornaépítéssel. ► A 4. században legalább két lépcsőben belső erődöket építettek. Alsóhetényen és Ságváron két pe- riódusú az erőd. Tácon csak az első, Fenékpusztán és Környén csak a második periódus ismert. Ezek az erődök mai szóhasználattal logisztikai központok, a limes utánpótlás és ellátó bázisai voltak. Emellett a mozgó hadsereg, a comitatenses befogadására is alkalmasak voltak. Alsóhetényen, Ságváron és Fenékpusztán hatalmas horreumok álltak az erődben, de nem a horreu- mok miatt épültek az erődök. Ezek a hármas tagolású védelmi rendszer részét képezhették, és a tartományt pusztító barbár betöréseket követően emelték őket. ► Valamennyi erőd víz közelében létesült. Ennek magyarázata az erődökben végzett munka és az itt tartott nagyállatok vízszükséglete, és nem a vízi úton történő szállítás olcsósága volt, hiszen a ságvári, az alsóheténypusztai, a táci és a környei erődökhöz hajón történő áruszállításra alkalmatlan, jelentéktelen patakok csatlakoztak, a vízrendezési munkálatok jellegéből adódóan pedig még Fenékpusztáról sem lehetett folyamatosan hajón elérni a Dunát. 118 Expositio totius mundi 57. Azért tartom a forrást bizonytalannak, mert az al-dunai provinciák, amelyek jelentős gabonatermő területek voltak, e szerző szerint csak önellátók gabonából. A Pannóniával együtt tárgyalt Noricumból pedig csak a ruhák exportját tartotta említésre méltónak. 119 MÓCSY 1974,155-156. 120 GYULAI 2005, 269. Ld. még SÁGI 1989, 293.
