Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Müller Róbert: Cece vagy guzsaly, radius vagy colus? Textilgyártás és a Balaton vízállása a 4. században
Cece vagy guzsaly, radius vagy colus? 151 az európai kisjégkorhoz kapcsolható magas vízállás idején habolta el. Nem tudjuk, hogy itt hol húzódott az eredeti, római kori partfal. Bendefy László szerint legalább 400-500 m-re becsülhető a part hátrarágódá- sának mértéke,87 míg Virág Árpád ’csak 2-300 m-rel számolt.88 A partfal elhabolására máshonnan is van bizonyítékunk. Balatonföldvár a nevét a késővaskori földvárról kapta. A múlt századfordulón Kuzsinsz- ky felmérte a maradványait. Akkor már csak a DK-i szélét lehetett dokumentálni, előtte a meredek partfal és a lapos parti terület húzódott (7. kép). Mára ennek nagy részét is beépítették.89 Tudjuk, hogy a LT-kor második felében alacsony vízállással számolhatunk, de az bizonyos, hogy a kelták erődítménye eredetileg nem a partfalhoz csatlakozó hegyesszögű háromszög alaprajzú volt, hanem minden bizonnyal négyszögletes, csak ennek nagy részét a későbbiekben elhabolta a tó. Az elhabolásra Fenékpusztán feltárási bizonyítékkal is szolgálhatunk. A 71-es főúttól K-re, az É-i erődfal előtt a partfal ma meredeken süllyed. 1971-ben az erőd É-i kapujának a feltárása során, a kaputól K-re, 27 m-re kijelölt kutatóárkunkban a partfal magassága 5 m volt, az erődkapu előtt pedig 4 m. A középkorban kibányászott Ny-i, kerek kaputorony alapozásának aljából csak a belső oldalon maradt meg egy háromszög alakú rész (alja 111,20 m A. f.), tehát a torony külső részének az alapozása is a mai felszín fölé esik.90 Az erőd építésének idején minden bizonnyal a mainál valamivel magasabb lehetett a Balaton vize. Ha Ser- legi Gábornak lenne igaza, akkor figyelembe véve az ÉK-i saroktorony helyét borító mintegy 70 cm vizet, az erődfalak hozzávetőleg 1 m-es alapozását,91 és a ka- pillaritást, a mainál legalább másfél m-rel, de inkább 2 m-rel alacsonyabb lett volna a vízszint a 4. században. A tó késő császárkori fenékviszonyait nem ismerjük, de a tó a mai kiterjedésénél bizonyára kisebb lehetett, főleg a sekély D-i part mentén (8. kép).92 Serlegi Gábor tehát úgy vélte, hogy Galerius vízrendezési tevékenysége mindössze egy másfél km-es csatorna kiásásra korlátozódott, amellyel a „Balaton természetes állapotú kiterjedése” esetén vízzel borított Sió-öblözetet összekötötte a Csíkgát patakkal és ezáltal a Balatont a Dunával. Vízborítottságot mutató térképein jól látszik, hogy ezt az öblözetet a tó csak 105 mBf vízállás esetén borítja, a mai, illetve a 104 mBf vízállás esetén a völgyben nincs víz.93 Ha tehát feltételezi, hogy Galerius tevékenysége nyomán a Balaton vízszintjét a mainál is alacsonyabbra csökkentették, és ennek ellenére a Sió hajózható volt, akkor ezt csak úgy lehetett volna megvalósítani, ha Siófok és Mezőkomárom között is kiásnak egy több méter mély csatornát! A másik régészeti bizonyíték a szerző feltárása a Balatonlelle-Kenderföld lelőhelyen. Marton Tiborral közös ásatásukon többek között egy késővaskori település objektumait tárták fel, amely háborítatlanul élt tovább a 3. század közepéig. A település helyét még a Kr. e. első évszázadra jellemző alacsony vízszinthez igazodva jelölték ki. A 2. és a 3. század fordulójától kezdődő klímaváltozást és vízszintemelkedést a 2-3. századi kutak feltárása igazolja. Az Ordacsehi-Buga- szeg, a Balatonszemes-Szemesi-berek és a Balatonlelle-Kenderföld lelőhelyeken a 2-3. századi kutakat sikerült az aljukig feltárni, tehát használatuk idején a mainál magasabb volt a Balaton vízszintje.94 Az emelkedő víz miatt a 3. század közepén elhagyták a Bala- tonlelle-Kenderföld-i települést a lakói, majd hozzávetőleg egy évszázaddal később, a késő császárkorban visszatelepedtek. A településobjektumok megsüllyedt betöltésének tetején, és több helyen, nagyobb foltokban is dokumentálható volt ez a réteg. A korát a több mint 200 darab II. Constantius, I. Valentinianus és Valens érem a 4. század második felére keltezte. Ebből arra következtetett a szerző, hogy egy kb. száz éves hiátus után újra lakottá vált ez a terület, tehát ebben az időben újra olyan alacsony lehetett a víz szintje, mint a kora császárkorban.95 Ha figyelmesen tanulmányozzuk az eredeti ásatási beszámolót, egészen már eredményre jutunk. Eszerint a lelőhely alsó részén a talajerózió „megkímélte a telep mélyebben fekvő történeti rétegződéseit, így a szántott talajszint alatt néhol 87 BENDEFY - V. NAGY 1969 88 VIRÁG 1998, 362. 89NOVÁKI 2006, 135., Abb. 10. 90 MÜLLER 1979, 138-139. 91 Az É-i erődfalat 111,22, illetve 111,27 m A. f. magasságban a mai felszín alatt 1,5-2,2 m, a legalsó járószinttől 90-110 cm mélységben találtuk meg (MÜLLER 1979, 124-125.). A K-i erődfal alját a K3 toronynál pedig a mai felszín alatt másfél méterrel, 107,67 m B. f. mélységben értük el (MÜLLER 2011b, 240.). 92 Köszönetét mondok Havasi Bálintnak, aki kérésemre elkészítette ezt a térképet. A Balaton ma megengedett legmagasabb vízállása +110 cm a siófoki vízmércén, ami 104,52 m Bf. magasságnak felel meg. Ezért a térkép 103 és 102,5 m Bf magasságban mutatja a tó kiterjedését. 102,5 m-es vízszintnél a tó kiterjedése a D-i parton helyenként több mint 700 m-rel kisebb a mainál. 93 SERLEGI 2007, 12-13. ábra; PÁSZTÓKA1-SZEŐKE - SRLEGI2013, 6. kép. 94 SERLEGI 2007, 302. 95 SERLEGI 2007, 303.
